Louis Castro Perezt bűnösnek találták két nő, Michelle Fulwiler és Cinda Barz, valamint Barz 10 éves lánya, Staci Mitchell meggyilkolásában 1998-ban, és halálra ítélték, de a következő 25 évben, amit halálsoron töltött, végig kitartott az ártatlansága mellett.
Perez 2024 májusában halt meg egészségügyi problémák következtében, és húga, Delia Perez Meyer, aki szintén hitt az ártatlanságában, azt mondja, büszkén emlékszik vissza rá. Delia Perez Meyer a halálbüntetés eltörléséért küzdő aktivista lett, amire bátyja börtönben tanúsított bátorsága inspirálta.
Perez azt állította, hogy a vádat nagyrészt közvetett bizonyítékokra alapozták, és az ujjlenyomatát soha nem találták meg a gyilkos fegyveren, ennek ellenére 1999-ben mégis elítélték a hármas gyilkosságért.
Meyer hitt bátyja ártatlanságában, és 25 éven át minden csütörtökön meglátogatta a börtönben a texasi Livingstonban.
„A szíve mélyén tudta, hogy ártatlan, és eszerint élte az életét” – mondta Meyer, hozzátéve, hogy a bátyja mindvégig megőrizte a humorérzékét. „Nagy tréfamester volt, mindig nevettünk, amikor meglátogattam.”
A gyilkosság, amellyel Perezt vádolták, 1998. szeptember 10-én történt. Másnap Meyer egyik barátja felhívta a családot, megkérdezte, látták-e Louist, és tájékoztatta őket, hogy a férfit gyanúsítják a gyilkosságok elkövetésével. „Ezzel vette kezdetét ez a rémálom” – idézte fel Meyer.
Perez közeli barátságban volt a két meggyilkolt nővel, Fulwilerrel és Barzzal, és gyakran tartózkodott az otthonukban. Elmondása szerint a gyilkosságok előtti éjszakán is ott aludt. Reggel azonban elment, és amikor visszatért, már holtan találta a két nőt és a kislányt. Pánikba esett, és ahelyett, hogy hívta volna a rendőrséget, elmenekült a lakásból.
„Este fél hat körül kinyitotta az ajtót, és Cindát ott találta a földön. Felemelte a testét a földről, és a nő megkarmolta, és lényegében emiatt került halálsorra” – mondta Meyer. Perez a vallomásában beismerte, hogy aznap alkoholt és kábítószereket is fogyasztott, a gyilkosságok elkövetését azonban tagadta.
„A bátyám aznap inkább elsétált abból a házból, minthogy hívta volna a rendőrséget, és mindenki, beleértve a rendőrséget is, elhamarkodott következtetéseket vont le” – mondta Meyer.
A vádiratban ez állt: „Perez bement egy 38 éves fehér nő és lánya, egy 10 éves fekete lány lakására. A lakásban tartózkodott még egy 30 éves fehér nő is. Perez egy öntöttvas serpenyővel fejbe ütötte a két felnőtt áldozatot, ami a halálukat okozta. Ezután egy harisnyanadrággal megfojtotta a 10 éves lányt.”
Perez és a húga azonban mindig azzal érvelt, hogy bár az ujjlenyomatai mindenütt ott voltak a házban, mert gyakran megfordult ott, a gyilkos fegyvereken soha nem találták meg azokat. Ez az érv azonban nem volt elég ahhoz, hogy felmentsék a vádak alól.
Miközben Perez a halálsoron volt, saját maga és más elítéltek nevében harcolt a halálbüntetés eltörléséért, és ebben a küzdelemben a húga is segítette. Texasban a halálraítéltek nem vehetnek részt tanórákon vagy szabadidős tevékenységekben, de Perez a cellájában rajzolt és feljegyzéseket vezetett.
„Engedjetek ki innen! Mintha kipréselnék belőlem az életet. Rengeteg frusztrációt és félelmet éreztem. De soha nem fogom hagyni, hogy ez a hely megváltoztasson engem. A halálbüntetés nem az igazságosságról szól, hanem a bosszúról” – állt a férfi egyik hátrahagyott üzenetében.
