1994-ben, az Egyesült Államokban megrendezett labdarúgó-világbajnokságon a kolumbiai válogatott öngólja tragikus következményekkel járt, és egy játékos életébe került.
A 90-es évek elején Kolumbiában volt a legmagasabb a bűnözés aránya a világon. Az ország gyakorlatilag a drogbárók érdekterületeire volt felosztva, és közülük is a legfontosabb Pablo Escobar volt. A hírhedt drogbáró rajongott a futballért, és komoly pénzeket pumpált a kolumbiai focicsapatokba, különösen az Atlético Nacional csapatába Medellínben, ahol az általa irányított drogkartell is működött.
1993-ban az amerikaiak egy tűzharcban megölték Pablo Escobart, amitől a kolumbiai drogbárók és az USA közötti halálos ellenségeskedés csak még kiélezettebbé vált.
Ilyen körülmények között érkezett a kolumbiai válogatott – amelyet egyébként az esélyesek közt tartottak számon – 1994-ben az Egyesült Államokban megrendezett labdarúgó-világbajnokságra. A győzelem esélye azonban hamar elillant, és a válogatott már rögtön az első meccsén kikapott Romániától (1-3-ra).
Kolumbia a következő meccsén az USA ellen játszott, és itt már komoly nyomás nehezedett a játékosokra: győzniük kellett volna. A játékosok komoly fenyegetéseket kaptak, hogy odahaza megölik a családtagjaikat, ha ezt a meccset is elveszítik, és már azt fontolgatták, hogy visszalépnek a versenyzéstől.
Andrés Escobar azok közé a játékosok közé tartozott, akik végül meggyőzték csapattársaikat a maradásról. De a következő meccs sem úgy alakult, ahogy azt várták volna, Kolumbia 2-1-re kikapott az Egyesült Államoktól. A meccs első gólja egy öngól volt, amit éppen Andrés Escobar rúgott.
Ezután a kolumbiai válogatottnak már esélye sem volt, hiába verték meg 2-0-ra Svájcot, ez nem változtatott a helyzeten, és már a csoportkörben kiestek.
Andrés Escobar rendkívül feldúlt volt az általa lekövetett hiba miatt, de nem akart bujkálni az emberek elől, annak ellenére, hogy figyelmeztették, hogy az lenne a legjobb, ha egy ideig meghúzná magát, és nem mutatkozna Medellín utcáin, mert veszélyben foroghat az élete.
„Nem, meg kell mutatnom, hogy nem vagyok gyáva.” – mondta erre a focista.
1994. július 2-án a 27 éves Andrés Escobar a medellíni El Indio bárban volt néhány barátjával. Később az éjszaka folyamán, amikor egyedül maradt, és éppen hazafelé indult, a parkolóban 3 férfi támadt rá, és az egyikük egy 38-as kaliberű pisztollyal többször is rálőtt. A gyilkos és tettestársai a sorsára hagyták a focistát, és elmenekültek a helyszínről. 45 perccel később Andrés Escobar elhunyt a kórházban, ahová már túl későn érkezett meg.
A tettes Humberto Castro Muñoz, egy gazdag kolumbiai gengszter sofőrje volt, aki végül beismerte a gyilkosságot. 43 év börtönre ítélték, de ebből végül csak 11 évet töltött le, ezután jó magaviselet miatt kiengedték.
Andrés Escobar temetésén 120 ezer ember volt jelen, és az emlékére szobrot állítottak Medellínben.
