Claire egy napon talált egy elhagyatott kisbabát, és hazavitte őt, mert azt gondolta, ő lehet a válasz az imáira, hiszen mindig is szeretett volna egy kistestvért. A szülei végül örökbe fogadták a kisfiút, és a család boldogan élt. Évekkel később felhívta őket egy ügyvéd azzal, hogy valaki 2,7 millió dollárt akar rájuk hagyni, és ekkor megtudták az igazságot a fiú biológiai anyjáról, és megértettek, hogy mindaz, ami történt, Isten akarata szerint ment végbe.
A Virginia államban élő Claire éveken át könyörgött a szüleinek egy kistestvérért, de Mark és Cindy anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy még egy gyereket felneveljenek. Cindy azonban nem akarta összetörni lánya szívét, ezért azt mondta a kislánynak, hogy ha elég sokat imádkozik, megkaphatja a kistestvért, akire vágyott.
Claire komolyan is vette édesanyja szavait, és kitartóan imádkozott egy kistestvérért, de mivel 10 éves korában még mindig nem teljesült az álma, beletörődött a helyzetbe, és elfogadta a családját olyannak, amilyen.
Mindez azonban pillanatok alatt megváltozott, amikor Claire egy nap iskolából hazafelé menet, rátalált egy elhagyatott kisbabára. Szó szerint belebotlott a babakocsiba, amiből egy kisfiú nézett rá tágra nyílt szemekkel. A baba nemsokára sírni kezdett, de Claire elkezdte ringatni a babakocsit, és megnyugtatta. Amikor körülnézett, hogy megtalálja a csecsemő édesanyját, senkit nem látott a környéken. Nem tudta, mi mást tehetne, ezért hazavitte a babát, hogy a szülei segítségét kérje.
Cindy nagyon meglepődött, amikor a lánya egy babakocsival állított haza. „Anyu az utcán találtam ezt a babakocsit teljesen elhagyatva. Egy kisfiú van benne, és senki nem volt a közelben! Nem hagyhattam ott” – magyarázta Claire az édesanyjának. Mivel a baba még nagyon kicsi volt, tápszerre volt szüksége, és Cindy felhívta a férjét, hogy elmagyarázza neki, mi történt.
Mark hamarosan hazaért némi tápszerrel és pelenkával, és miután megetették az újszülöttet, értesítették a hatóságokat. A rendőrök nem sokkal később meg is érkeztek, de arra kérték a családot, hogy másnapig még tartsák maguknál a gyereket, amíg egy szociális munkás érte nem jön.
Claire aznap este könyörgött a szüleinek, hogy tartsák meg a babát. „Azt hiszem, Isten küldte őt hozzánk. Ő a válasz az imáimra. Ő az öcsém” – mondta Claire.
Mark és Cindy is hajlottak rá, hogy maguknál tartsák a kisbabát, de ehhez előbb nevelőszülői engedélyre volt szükségük, amit hamarosan meg is szereztek. A rendőrség időközben próbálta megkeresni Gabriel családját, de mivel nem jutottak semmilyen eredményre, a házaspár végül hivatalosan is örökbe fogadhatta a kisfiút.
Claire nagyon boldog volt, és igazi felelősségteljes nővérként rengeteget segített a szüleinek. Ezekben az években a család anyagi helyzete egyre rosszabb lett ugyan, de boldogok voltak, és meg voltak róla győződve, hogy Gabrielt, Isten küldte az otthonukba.
10 évvel később, a 19 éves Claire már egyetemre járt, de továbbra is otthon lakott a családjával, volt egy részmunkaidős állása, és sok időt töltött 10 éves öccsével. Egy napon azonban furcsa telefonhívást kaptak, ami egész addigi életüket megváltoztatta. Claire vette fel a telefont, és a férfi, aki beleszólt így mutatkozott be neki: „Mr. Cohen vagyok. Suzanne Masters ügyvédje.” Claire-nek fogalma sem volt róla, ki lehet ez a bizonyos Suzanne Masters, de az ügyvéd nem magyarázta el, csak annyit mondott: „Azért hívtalak fel, hogy értesítselek, Mrs. Masters 2,7 millió dollárt hagy rád és a testvéredre, Gabrielre. Hamarosan be kell majd jönnöd a szüleiddel az irodámba, hogy aláírjátok a papírokat.”
Amikor Claire megpróbált többet megtudni, az ügyvéd megadott neki egy telefonszámot és azt mondta, ha felhívja ezt a számot, minden kérdésére választ kap majd. Clair eleinte habozott, de végül felhívta a megadott telefonszámot, és megkérte az ismeretlen Suzanne nevű nőt, hogy magyarázza el, honnan ismeri őket, és miért akar nekik pénzt adni. A nő ekkor elmesélte a történetét.
„Évekkel ezelőtt a szüleim elküldtek otthonról, mert egy kisbabával állítottam haza. Nem tudták, hogy terhes vagyok, és enyhén szólva dühösek voltak rám. Az, hogy a 18 éves lányuknak egy házasságon kívüli gyereke született, hatalmas szégyennek számított volna az ismeretségi körükben.” Amikor idáig jutott a történetben, Claire megértette, hová akar kilyukadni. „Igen, én vagyok Gabriel biológiai anyja. Egy fa mögé bújtam, és onnan figyeltem, ahogy hazavitted a babakocsit. Mindent láttam. Végig tudtam, hol van a kisfiam” – folyatta Suzanne, és hozzátette, hogy bár nagyon megbánta, hogy lemondott a fiáról, a szülei támogatása nélkül nem volt más választása. „Azt mondták, hogy ha lemondok róla, hazamehetek. Gyáva voltam, ezért megtettem, és hazamentem.”
A nő ezután elmondta, hogy a szülei néhány évvel később meghaltak egy autóbalesetben, és minden vagyonukat rá hagyták. Eredetileg vissza akarta szerezni a fiát, de amikor látta, milyen boldog új családjával, nem volt szíve kiszakítani őt az otthonából, ráadásul addigra Mark és Cindy hivatalosan is örökbe fogadták, ami megnehezítette volna a dolgokat, ezért inkább úgy döntött, nem avatkozik közbe.
Amikor Claire megkérdezte, mi változott meg, miért jelentkezett most, és miért akar nekik ennyi pénzt adni, Suzanne bevallotta, hogy nagyon beteg, és haldoklik. „Azt hiszem, Isten akarata volt, hogy lemondjak a kisfiamról. Végig veled és a családoddal kellett lennie” – mondta a nő. Később Claire szülei is beszéltek a nővel, aki megköszönte nekik, hogy felnevelték a fiát. Gabriel ugyan tudta, hogy örökbe fogadták, de amikor meséltek neki az édesanyjáról, nagyon meglepődött. Eredetileg azt tervezték, hogy szerveznek egy személyes találkozót is, de erre sajnos már nem volt lehetőségük, mivel a nő mindössze néhány nappal a telefonhívás után meghalt.
Végül megkapták a 2,7 millió dollárt, ugyanakkor Suzanne egy alapot is elkülönített Gabriel számára, amit egy vagyonkezelőre bízott, és a család egy házat is örökölt a város legjobb környékén, így többé nem kellett aggódniuk a pénz miatt, és új korszak kezdődött az életükben.
Claire mindig is tudta, hogy Gabriel okkal került az életükbe, de mindarra, ami ezután történt, még ő sem számított.
