Sarah Meyert 2001-ben csecsemőként hagyták magára Surreyben egy emeletes parkolóházban. A nő több mint 20 évvel később megtalálta a biológiai apját.
Amikor 2001-ben kisbabaként egy rózsaszín törölközőbe bugyolálva megtalálták az ITV This Morning műsorában is megjelent, abban a reményben, hogy így sikerül megtalálni a szüleit. Bár a biológiai szülőket végül nem sikerült megtalálni, a műsornak köszönhetően örökbefogadó szülőkre talált. Évekkel később, immár felnőttként újra szerepelt a műsorban, hogy az életéről meséljen.
Sarah elmondása szerint a örökbefogadó szülei mindig is őszinték voltak vele, sőt, még egy újságcikket is mutattak neki, amiben bemutatták a történetét. Ő azonban szeretett volna többet tudni a biológiai szüleiről, ezért úgy döntött megpróbálja egy tévéműsor segítségével felkutatni őket.
A műsornak köszönhetően sikerült is felvennie a kapcsolatot a szüleivel, és elmesélte, milyen érzés volt két évtized után megismerni őket, és megtudni, honnan származik.
„Büszke vagyok a történetemre. Ki akartam deríteni, mi vár a világban, de azt is meg akartam mutatni, hogy jó életem volt” – mondta. „Azt is megértettem, hogy a szüleimben is felmerülhetett a kérdés, vajon hol vagyok most, meg akartam mutatni nekik, hogy jól vagyok, és meg akartam nyugtatni őket. Megbékéltem vele, és ők is nyugodtak lehetnek.”
A biológiai anyja nem ment el a műsorba, ehelyett egy levelet küldött neki, az apja azonban találkozott vele.
„A szülőanyám levélben köszönte meg mindenkinek, hogy gondoskodtak rólam” – mondta Sarah, hozzátéve, hogy számára az a Wendy nevű rendőrnő volt az új családja kezdete, aki 2001-ben szerepelt vele a This Morning műsorában.
A biológiai apjával való találkozásról Sarah így fogalmazott: „tény, hogy én és az apám annyira hasonlítunk egymásra, őrületes – az apám azt sem tudta, hogy létezem. Az, ahogyan befogadott a családjába, őrületes volt. A nagymamám abban a kórházban dolgozott, ahová bevittek.”
Ami pedig a biológiai anyját illeti, Sarah azt mondja, bármikor kész felvenni vele a kapcsolatot, ha ő is készen áll. „Az ajtó nyitva áll a szülőanyám előtt, és mindig is nyitva lesz. Volt 24 évem arra, hogy feldolgozzam a történetemet. Anyámnak sokkal rövidebb ideje volt arra, hogy feldolgozza. Az élet bonyolult” – mondta.
