Amikor Julie váratlanul elveszítette a férjét, az élete fenekestül felfordult. De azon kívül, hogy szembe kellett néznie a gyásszal, olyan titkokra derült fény, amikre álmában sem gondolt volna.
Julie általában félénk és visszahúzódó volt férfiak társaságában, de amikor 27 éves korában megismerte Henryt, azonnal vonzotta őt a férfi vidámsága és romantikus gesztusai. A kapcsolatuk tele volt romantikával, és nagyon boldogok voltak együtt. Henry 1988-ban kérte meg Julie kezét, és természetéhez hűen nagy és hangzatos szavakat használt.
A házasságuk is tökéletesnek tűnt. Julie 1998-ban adott életet lányuknak, Lizának, és a család nem sokkal később egy kisvárosba költözött. Julie szabadúszó grafikusként dolgozott, és leginkább könyvborítókat tervezett, Henry pedig író volt.
2003-ban egy reggel Julie belépett a konyhába, és ott találta Henry élettelen testét. Megpróbálta újraéleszteni a férfit, miközben mentőt hívott, de már nem volt mit tenni. Az orvosok elmondták, hogy halálának oka tüdőembólia volt. Elmagyarázták, hogy valószínűleg vérrög képződött a lábában, ami aztán a tüdejébe jutott. Henry mindössze 44 éves volt, amikor meghalt.
A temetés előtt, amikor a rokonok és barátok részvétet nyilvánítottak, Julie látta, hogy az egyik szomszédja, Cathy, borzasztóan kiborult, amikor meglátta a holtestet. A nő Henry testére hajtotta a fejét, és hisztérikusan sírt. Julie-t ugyan meglepte a heves reakció, de mivel Cathy jó barátja volt és a nő lánya is jóban volt Lizával, nem tulajdonított különösebben nagy jelentőséget a dolognak.
„Akkoriban túlságosan mély volt a saját gyászom ahhoz, hogy túl sokat gondolkodjak ezen, azon kívül, hogy megjegyeztem magamban, hogy én, Henry özvegye nem engedtem meg magamnak ilyen nyíltan érzelmes megnyilvánulást” – mesélte később Julie, amikor előadta a történetét az Oprah Winfrey Show-ban.
A férje halála utáni első hónapok nagyon nehezek voltak, de a barátai támogatták őt, sőt, Cathy egy lelkészt is elküldött hozzá, hogy megpróbálja megvigasztalni. Henry hűtlenségére a halála után 7 hónappal derült fény.
Julie egyik barátja, Tomas volt az, aki először felnyitotta a szemét. Julie bevallotta, hogy bűntudata van, amiért nem hiányzik neki minden Henryből, mire Tomas azt felelte, hogy nem kellene bűntudatot éreznie, és elmondta, hogy Henrynek viszonya volt egy kaliforniai nővel, akihez évente többször is elutazott. Azt is hozzátette, hogy Julie-nak más barátokkal is el kellene beszélgetnie, és a nő megfogadta a tanácsát.
Felhívta az egyik barátnőjét, Emilyt, aki segített a temetés megszervezésében, és a nő sírva mesélt arról, mit tudott meg Henryről. Elmondta, hogy a férfi halálát követő napon néhány barátjával átnézték az e-mailjét, hogy megtudják, kit kell még értesíteniük a szertartásról, és rájöttek, hogy több nővel is levelezett. Az e-mailekből egyértelműen kiderült, hogy viszonya volt ezekkel a nőkkel, és az is kiderült, hogy Cathy is köztük volt – a kapcsolatuk akkor már legalább 2 éve tartott.
Julie nagyon dühös volt Cathyre, különösen, mivel a lányaik olyan jó barátok voltak, és soha nem gondolta volna, hogy Cathy így elárulja őt. „A gondolat, hogy ez közvetlenül az orrom előtt történt, borzalmasan lesújtó volt. Dühös voltam és csalódott. Úgy éreztem, megaláztak, és szégyelltem magamat” – mesélte. Ezután felkereste Cathyt, hogy magyarázatot követeljen tőle. A nő azzal érvelt, hogy Henry nagyon elragadó és meggyőző volt, ő pedig nem tudott ellenállni neki, de azt állította, hogy Julie-t is őszintén kedvelte.
Ezzel azonban nem sikerült meggyőznie az özvegyet, sőt, ettől a magyarázattól csak még dühösebb lett. „Miféle nő tesz ilyet, és gondolja azt, hogy a barátod? Csak olyan, aki pszichológiai eset. Undorodom tőled. Olyan vagy, mint egy méreg” – mondta Cathynek.
Julie ezután úgy döntött, megkeresi férje minden szeretőjét. Cathyn kívül négy másik nőre bukkant: egy egyedülálló anyára Oregon államban, egy huszonéves nőre a helyi edzőteremben, egy manhattani reklámszakértőre, és a kaliforniai nőre, akiről már Tomastól tudott.
Mindannyiukkal elbeszélgetett, és megtudott még néhány dolgot. Az egyedülálló anya bizonyult a legnyitottabbnak, és Julie úgy találta, hogy kísértetiesen hasonlítanak is egymásra. Rájött, hogy a férje rendkívül jó volt abban, hogy sebezhető nőket találjon, akiket aztán könnyűszerrel levett a lábukról romantikus gesztusaival.
Utólag visszagondolva arra is rájött, hogy mindig is voltak figyelmeztető jelek, amiket nem vett észre, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyott. „Úgy gondolom, hogy sok nőhöz hasonlóan én is rengeteg energiát fektettem magába a házasság gondolatába, és az identitásomba Henry feleségeként” – mondta.
„Azt hiszem, hogy végül sikerült megértenem ezeket a nőket, és megbocsátottam a legtöbbjüknek. Henry varázsa rám is hatott, így nem lepődhettem meg különösebben azon, hogy más nők is vonzónak találták” – tette hozzá.
Végül úgy döntött, a lányának is mesél apja titkos életéről. Évekkel azután, hogy felfedezte férje hűtlenségét, sikerült továbblépnie, és a szerelemre is újra rátalált – megismerte mostani párját, Willt.
Bár egyre kevesebbet gondol Henryre, nem akarja elfelejteni sem őt, sem a történteket, hiszen mindez most már az élete része. „Továbbra is dolgozok a megbocsátáson. De semmit sem szeretnék elfelejteni” – mondta. Furcsa módon kapcsolatban maradt néhány nővel néhai férje szeretői közül, és némelyikükkel egészen jó kapcsolatot ápol. 2009-ben, néhány évvel Henry halála után így nyilatkozott: „Mondhatnám úgy is, hogy köszönettel tartozok neki a mostani életemért. Ez nem azt jelenti, hogy örülök a halálának, de örülök, hogy kaptam egy második esélyt.”
Julie meg is írta a történetét, és 2009-ben „Perfection: A Memoir of Betrayal and Renewal” címmel megjelent könyve a New York Times bestseller listájára került.
