A szervadományozás egyre népszerűbb gesztus, melyre valóban hatalmas szükség is van. Míg egyes országokban egész jól működik a rendszer, addig másokban visszaélnek a helyzettel, és valutaként csempészkednek az emberi szervekkel. De maradjunk a jó oldalon, és vegyünk példát arról az úriemberről, aki készen állt feláldozni az egyik veséjét azért, hogy kollégáját megmentse a haláltól.
Adam Seth Litwin, aki hét évig volt Ron Ehrenberg munkatársa, eldöntötte, hogy szervdonor lesz, és ezzel segít a beteg kollégájának. Titokban tartotta a szándékát mindaddig, míg az egészségét pontra nem tette, és fel nem készítette a testét a sebészeti beavatkozásra.
Biztosra akart menni, hogy minden feltételnek eleget tesz, hogy még véletlenül se menjen kudarcba a terve. Két kerek évig dolgozott a saját egészségén, aztán megtette az életmentő ajánlatot.
Ron Ehrenbergnek, a Cornell Egyetem Ipari és Munkaügyi Kapcsolatok és Közgazdaságtudományi Karának 75 éves professzora minden egyes nap a túlélésért küzdött. Nagy szüksége volt egy új vesére, mivel végstádiumú vesebetegséggel élt.
Körülbelül öt éve szerepelt a donorlistán, de mivel nem olyan könnyű életképes szervre bukkanni, számára pedig ketyegett az óra, minden barátját és családtagját megvizsgáltatta, hogy megpróbáljon még időben életképes donort találni.
Hogy több időt nyerjen, Ehrenberg úgy döntött, hogy aláveti magát a dialízisnek. Ez sajnos azt eredményezte, hogy állandóan kórházban volt. Eltiltották az utazástól is, mert fontos volt, hogy bármikor elérhető legyen, ha esetleg megkerülne számára a várva várt vese.
Az állandó stressz rányomta a bélyegét a professzor hangulatára, és egyre több energiától fosztotta őt meg. Már belefáradt a várakozásba is, és kezdte elveszíteni a reményt, hogy valaha is találnak számára megfelelő szervet. Öt év telt el, mire megcsörrent a telefonja, hogy készüljön, mert megvan a vese.
A kórház csak annyit árulhatott el neki, hogy élő donortól érkezett, aki névtelenséget kért. Ehrenberg azonban könyörgött, hogy továbbítsák a donornak, szeretné tudni, ki ő, hogy köszönetet tudjon mondani neki. A kórház munkatársai eleget tettek a kérésének, és a donorra bízták a döntést, hogy végül felfedi-e a kilétét.
Így derült ki, hogy a szervadományozó nem más, mint a munkatársa, Adam Seth Litwin, az iskola docense. A férfi emailben vette fel a kapcsolatot Ehrenberggel, melyben bevallotta életmentő gesztusát. Litwin akkor kezdte fontolgatni a dolgot, amikor az anyósa elhunyt.
„Ő és én nagyon közel álltunk egymáshoz, és tulajdonképpen pontosan egyidős volt Ronnal” – magyarázta a donor. „Ő nem volt transzplantációra alkalmas, de eszembe jutott, hogy milyen kevés időt tölthetett az unokáival, a gyerekeimmel, és hogy van valami, amit megtehetnék valaki másért, amivel mintegy megakadályozhatnám, hogy ez újra megtörténjen” – fogalmazott.
Hozzátette: „Kívülről eléggé mogorva és undok vagyok, szóval ez a tettem határozottan nincs összhangban azzal a képpel, amit a környezetemben kialakítottam magamról.”
Kezdetben Litwint elutasították, amikor felajánlotta a veséjét, és arról tájékoztatták, hogy csak akkor lenne alkalmas jelölt, ha javulna az egészségi állapota. A következő két évben így erre koncentrált. Javított az étrendjén, stabilizálta a vércukorszintjét, és körülbelül 25 kilót fogyott. Ezt egy éven át tartotta, mielőtt végül április 20-án, Ehrenberg születésnapján, megkapta az engedélyt az adományozásra.
Litwin nem tervezte, hogy elárulja kilétét, de Ehrenberg szívből jövő kérése végül meggyőzte őt, hogy vállalja a nyilvánosságot, és hogy másokat is szervadományozásra ösztönözzön.
A férfi végül azt is bevallotta, nemcsak azért ajánlotta fel a veséjét, hogy megmentse a barátját, hanem azért is, hogy a két gyermekét szeretetre tanítsa. Ő maga nem gondolja úgy, hogy valami rendkívülit tett volna, ezért néha emlékeztetni kell őt arra, hogy nem mindenki ilyen nagylelkű, sőt! „Adam volt az igazi hős” – nyilatkozta Ehrenberg.
„Mélyen lekötelezettje vagyok Adamnek, és egész hátralévő életemben azon fogok gondolkodni, hogyan tudnám ezt meghálálni neki” – folytatta a professzor, aki igyekszik minden percet kihasználni az életéből. Kapott még egy esélyt az életre, így azt tervezi, több időt tölt majd a családjával és az unokáival. Litwinre pedig barátként tekint, amíg él.
