A Földön kevés olyan hely létezik, ahol a földrajz és az idő ennyire különös módon találkozik. A Bering-szorosban, Alaszka és Szibéria között fekvő két apró sziget mindössze néhány kilométerre található egymástól – mégis mintha két külön világba tartoznának. A Diomede-szigetek között ugyanis körülbelül 21 órás időeltolódás van, ezért az egyiket gyakran „a tegnap szigetének”, a másikat pedig „a holnap szigetének” nevezik.
A Diomede-szigetek a Bering-szoros közepén fekszenek, és mindössze 3,8 kilométer választja el őket egymástól. Ennek ellenére a köztük húzódó nemzetközi dátumválasztó vonal teljesen eltérő naptári napokra osztja a két területet.
Az amerikai fennhatóság alá tartozó Kis-Diomede lakói így gyakorlatilag mindig egy nappal „később” élnek, mint a Nagy-Diomede szigetén lévők, amely Oroszországhoz tartozik. Ez a különleges helyzet teszi lehetővé azt az elméleti érdekességet, hogy az egyik szigetről nézve szó szerint „át lehet látni a jövőbe”.
A Kis-Diomede ma egy apró, nagyjából százfős közösség otthona. Lakói többségében inuitok, akik a hagyományos életmódot követve halászatból és vadászatból élnek a zord, sarkköri környezetben.
A mindössze néhány kilométerrel távolabb fekvő Nagy-Diomede azonban egészen más történetet mesél. Az orosz fennhatóság alatt álló szigeten ma nincs állandó civil lakosság. A hidegháború idején a Szovjetunió a helyieket a szárazföldre telepítette át, és a szigetet stratégiai katonai területté alakította.
A szigetek története jóval régebbre nyúlik vissza, mint a modern geopolitikai határok. A régészeti és történeti adatok szerint több mint 3000 éven át a jupik eszkimók lakták ezt a területet.
Az első európai, aki feljegyzésekben említi a szigeteket, az orosz felfedező Szemjon Dezsnyev volt 1648-ban. Később, 1728-ban a dán származású hajós, Vitus Bering ismét felfedezte őket. A történet szerint augusztus 16-án, Szent Diomédész vértanú ünnepnapján érte el a szigeteket, innen ered a nevük is.
A 20. század közepén a két sziget különleges geopolitikai jelentőséget kapott. A hidegháború idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti határvonal gyakorlatilag itt húzódott, a Bering-szoros közepén.
A mindössze néhány kilométeres távolságot akkoriban „jégfüggönynek” nevezték – a híres „vasfüggöny” sarkvidéki megfelelőjeként. Ez a keskeny vízszakasz így a két rivális szuperhatalom közötti politikai és ideológiai választóvonal egyik legerősebb jelképe lett.
