Ron Garan, aki 178 napot töltött a Nemzetközi Űrállomáson, szomorú felismerésre jutott. A 68 éves űrhajós azt mondja, az űrállomáson rájött, hogy a Föld lakosságának többsége „hazugságban él.”
A NASA űrhajósa karrierje során jelentős időt töltött távol a civilizációtól, és sok más űrhajóshoz hasonlóan ő is megtapasztalta az „overview effect” (áttekintő hatás) nevű jelenséget.
Ez egy kognitív nézőpontváltozást jelent, amit az asztronauták akkor élnek át, amikor először látják meg a bolygót az űrből, és amit általában áhítattal vegyes megértésként szoktak jellemezni. Ez a jelenség „váratlan és elsöprő érzelmeket” válthat ki az emberből.
Garan a The New Yorker magazinnak számolt be az élményről, és azt mondta, az űrben töltött idő alatt rájött arra, hogyan tudnák az emberek „folytatni az evolúciós folyamatukat.”
„Amikor kinéztem a Nemzetközi Űrállomás ablakán, láttam a villámok paparazzi-szerű villanásait, láttam a sarki fények táncoló függönyeit, amelyek olyan közelinek tűntek, hogy szinte olyan érzés volt, mintha kinyúlhatnánk, és megérinthetnénk azokat” – mondta. „És láttam bolygónk légkörének hihetetlenül vékony voltát. Abban a pillanatban rám tört a kijózanító felismerés, hogy ez a papírvékony réteg tart életben minden élőlényt a bolygónkon” – tette hozzá.
„Egy színjátszó, élettől hemzsegő bioszférát láttam.” – folytatta. „Nem láttam a gazdaságot. De mivel az ember alkotta rendszereink mindent, beleértve a bolygónk életfenntartó rendszereit is, a globális gazdaság alárendeltjeként kezelnek, az űrből nézve nyilvánvaló, hogy hazugságban élünk” – folytatta.
Garan szerint civilizációnk virágzása érdekében meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat. „El kell mozdulnunk a gazdaság, a társadalom, a bolygó gondolkodásmódtól a bolygó, a társadalom, a gazdaság gondolkodásmód felé. Csak ekkor fogjuk folytatni az evolúciós folyamatunkat.”
„Van egy olyan pillanat, amikor, mintha felkapcsolnánk egy villanykörtét, rájövünk, hogy mindannyian mennyire össze vagyunk kapcsolva és függünk egymástól” – magyarázta.
Arról, hogy milyen érzés madártávlatból nézni a Földet, Garan így fogalmazott: „Az orbitális perspektíva cselekvésre szólít fel.
Az igazságtalanság érzése fog el minket, amikor meglátjuk a bolygónk leírhatatlan szépsége és a bolygónkon élő lakosság jelentős részének szerencsétlen valósága közötti szomorú ellentmondást.”
