Vannak történetek, amelyek egyszerre megrendítőek és felfoghatatlanok. Trinity Peterson-Mayes élete eddig is tele volt küzdelemmel, de ami most történt vele, arra sem ő, sem a családja nem volt felkészülve.
A 24 éves arizonai nő már kétszer nézett szembe a rákkal – és mindkétszer győzött. Mindössze két hónapos volt, amikor egy ritka gyermekkori daganatot diagnosztizáltak nála, majd 11 évesen egy agresszív ráktípussal kellett megküzdenie. Túlélte, felnőtt, és úgy tűnt, végre maga mögött hagyhatja a legnehezebb éveket.
Most azonban egy teljesen váratlan helyzet sodorta újra életveszélybe.
Egy baráti összejövetelen Trinity házi készítésű, erjesztett kardhalat kóstolt meg. Már az első falatnál érezte, hogy valami nincs rendben.
„Szörnyű íze volt, őszintén szólva” – mondta Trinity a helyi KPNX csatornának. „Állítólag egészséges, és gondoltam, miért ne próbálnám ki, ha rossz, akkor csak fájni fog a hasam.”
A tünetek azonban nem maradtak enyhék. Néhány nappal később már az ivás is komoly nehézséget okozott számára.
„Lassan, 24 óra alatt eljutottam attól, hogy nem tudtam vizet kortyolgatni, odáig, hogy egyáltalán nem tudtam vizet inni” – idézte fel.
Amikor már egy korty kávé is fulladást okozott, Trinity úgy döntött, azonnal kórházba megy. Az első vizsgálatok során az orvosok még nem tudták pontosan, mi áll a háttérben, és majdnem hazaengedték.
Nem sokkal később azonban megszületett a diagnózis: botulizmus.
Az Amerikai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ szerint ez egy rendkívül ritka, de súlyos betegség, amelyet egy idegrendszert támadó toxin okoz, és amely „légzési nehézségeket, izombénulást, sőt halált is okozhat”.
Dr. Frank LoVecchio sürgősségi orvos a KPNX-nek elmondta, hogy a botulizmus annyira ritka, hogy „a legtöbb sürgősségi orvos egész karrierje során nem találkozik egyetlen esettel sem”.
Trinity állapota gyorsan romlott, ezért a St. Joseph’s Medical Centerbe, majd a Barrow Neurological Institute-ba szállították, ahol speciális neurológiai ellátásban részesült.
A fiatal nő később így emlékezett vissza az egyik legnehezebb pillanatra:
„Felébredtem, és három infúzió volt rajtam” – mondta Trinity. „Intubáltak, volt egy centrális katéter a nyakamban, és egy NG [nazogasztrikus] cső… és csak úgy felébredtem, és egyáltalán nem tudtam mozogni. Nagyon ijesztő volt. Korábban nem tudtam beszélni. Nem tudtam járni.”
Családja időközben GoFundMe-kampányt indított, hogy fedezni tudják a kórházi kezelések, a rehabilitáció és a hosszú felépülés költségeit.
„Az orvosok olyasmit mondtak nekünk, amire soha nem számítottunk – a Trinity-t kezelő neurológusok közül senki sem látott még személyesen botulizmusos esetet. Csak orvosi tankönyvekben olvastak róla” – olvasható a gyűjtés oldalán.
Az életmentő antitoxin beszerzése sem volt egyszerű: egy másik államból kellett sürgősen odaszállítani, hogy megállítsák a toxin további terjedését.
„Az életmentő antitoxint egy másik államból kellett sürgősen idehozni, hogy megakadályozzák a toxin további bénulást okozó hatását. Szerencsére Trinity megkapta az antitoxint, ami megállította a toxin további terjedését. Most kezdődik a hosszú út a gyógyulás felé. Mivel a botulizmus blokkolja az idegek működését, testének lassan új idegkapcsolatokat kell kiépítenie, mielőtt izmai visszanyerik erejüket.”
A küzdelem azonban még korántsem ért véget. A gyógyulás hónapokig, akár évekig is eltarthat, és minden apró előrelépés komoly erőfeszítést igényel.
„Mindezek ellenére Trinity továbbra is ugyanazt az erőt és ellenállóképességet mutatja, amely gyermekkorában kétszer is segítette túlélni a rákot. Már most is minden nap keményen küzd azért, hogy visszanyerje azokat az alapvető képességeket, amelyeket a legtöbbünk természetesnek vesz – a beszédet, a nyelést és a normális mozgást” – zárul a bejegyzés.
