A kamaszkor minden szülő rémálma. Nincs használati útmutató, miként nevelj egy tinédzsert, hogy magabiztos, felelősségteljes, boldog felnőtt érjen belőle. A legtöbb gyerek, bár szeretet és gondoskodás veszi őt körül, a kamaszéveiben elcsúszik a banánhéjon. És bizony vannak szülők, akik ezt nem tudják kezelni… Az ő segítségükre hozott megoldást egy volt rendőr, amikor keresztény iskolát alapított a megtévelyedett ifjúságnak.
Steve Finn első kézből látta, hogyan megy tönkre a kamaszok élete. A Nyugat-virginiai fiúk voltak az oka annak, hogy az atlantai rendőrséget szolgáló férfi végül letette a jelvényt.
Az 1990-es évek végétől a saját szeme láttára haltak meg fiatalok, még gyermekek, mert önmagukkal és a családjaikkal összetűzésbe kerülve a rossz útra tértek, bandákba keveredtek és autóbalesetekben hunytak el. Túl sok gyereket látott, akiknek az élete rosszul végződött. Nem bírta ezt elviselni.
„Újra és újra láttam, hogy az általam ismert gyerekek nagyon rossz döntéseket hoztak, amelyek miatt korán a sírba vagy börtönbe kerültek fiatalkoruk hátralévő részére” – nyilatkozta a most 54 éves Steve Finn a The Epoch Times-nak.
Életcéljává vált, hogy változtasson ezeknek az eltévedt lelkeknek a sorsán, hogy jövőt teremtsen nekik, hogy lehetőséget adjon számukra a jó döntés meghozatalára. „Egyenruhás keresztényként” egy napon hazament, és megosztotta a feleségével a szándékát.
„Mi lenne, ha többet tehetnénk? – kérdeztem a feleségemtől. Ő, Isten áldja meg, egy katona. Azt mondta: „akkor tegyünk”, és elindultunk ezen az úton. Majdnem mindent elvesztettünk közben” – folytatta a történetet az egykori rendőr.
Akkor már tudtak az Eagle Ranch nevű helyről, ahol keresztény tanárok neveltek fiatalokat – ennek az intézménynek a küldetése ültette el a gondolatot a fejükben. Egy fiúiskolát akartak alapítani problémás kamaszok számára. És miért pont Nyugat-Virginiában? Mert ott a legmagasabb az egy főre eső, nevelőszülőknél élő gyermekek száma. Ez több mint a négyszerese az USÁ-ban regisztrált átlagnak, és ebben még nincsenek benne a nagyszülők által nevelt gyermekek. Ebből kiindulva, Finnék úgy gondolták, itt lenne a legnagyobb szükség rájuk.
Hogy megvalósítsa az álmát, a házaspár adománygyűjtési akcióba kezdett. Bár fogalmuk sem volt, mit jelent ez a fogalom, és ahhoz sem értettek, miként kell egy iskolát „adósságmentesen” felépíteni, a tervet egy őket meghaladó felsőbb hatalomra bízták: „Azt mondtam: ‘tegyük csak le az aprót az asztalra, és lássuk, hogy Isten benne van-e. Ha benne van, akkor benne van, ha nem, akkor nem. Adjunk neki 12 hónapot, és ha nem történik semmi, akkor leállítjuk a dolgot” – javasolta Steve.
Úgy tűnt, a tervük füstbe megy. Aztán megtörtént a csoda. Telket találtak úgy, hogy a tulajdonost meghatotta a kezdeményezésük, és mivel ő is hitt a projektben, támogatta Finnéket az iskola elindításában. Ettől a perctől kezdve minden megváltozott: a segítség valósággal özönlött feléjük, elsősorban egyházaktól, különböző társaságoktól, fiatalokat foglalkoztató sportkluboktól, az Atlanta Falcons játékosaitól. Finnék nem akartak hinni a szemüknek, de a lelkük mélyén végig bíztak abban, hogy sikerrel járnak. Az üzlet megkötése után 400 dollár maradt a zsebükben.
A telken 2005-ben kezdték meg az építkezést. És most itt van a Chestnut Mountain Ranch, ahol minden gyermek rendet és fegyelmet tanul, miközben figyelmet és gondoskodást kap. Az oktatók nagy hangsúlyt fektetnek a kamaszok erősségeire, így az ott nevelkedő 28 fiú igazán szerencsésnek nevezheti magát, amiért a maga módján remekelhet. Keresztényként Finn mélyen hisz abban, hogy Istennek minden gyermekkel komoly terve van, és ha ezt nekik is sikerül belátniuk, akkor máris elindulhatnak az úton, melyet életnek nevezünk.
Azóta, hogy Steve Finn az iskolát működteti, számos sikerélménnyel gazdagodott. Az egyik legproblémásabb tinédzserük például az elsők között iratkozott be, később részmunkaidőben rendőr lett, és teljes munkaidőben börtönőrként tevékenykedik. Egy másik FBI-ügynök lett, egy harmadikból pedig rendőrfőnök. Szóval van rá mód, hogy egy kamasz megtapasztalja a rosszat, de ne vesszen el benne. Rá lehet találni a helyes útra, a megfelelő módszerekkel és némi segítséggel.
Volt egy Max nevű diákjuk, akit a szülei írattak be az intézménybe, végső elkeseredésükben. A kamasz egyszerűen megfékezhetetlen volt, nem bírtak vele. 2020-ban csatlakozott a Chestnut Mountain közösségéhez.
„Kemény gyerek volt. Dühös volt, amiért itt van” – emlékezett vissza Steve. A fiú frusztrált volt a világgal szemben, nulla felelősségtudattal, csak azt tudta, hogyan csapjon ki, miként viselkedjen megalázóan. Kezdetben egy szót sem szólt, de ma már képes tömegek előtt beszélni.
Maxnek most saját vállalkozása van, van egy munkafurgonja, és legközelebb egy teherautó vásárlását tervezi. Céltudatos emberré érett. Mindig is az volt, csak egy határozott, de gyengéd kéz kellett hozzá, hogy megmutassa az utat.
Bár az alapjait a hitre fektette, a Chestnut Mountain nem erőlteti a kereszténységet. Akit megszólít az ige, azt támogatják benne, de nem követelik ezt meg senkitől sem. Az intézmény annyira közkedveltté vált, hogy lassan kinőtte egykori önmagát. Ezért 2021-ben egy új kápolnával toldották meg az épületet. Max beszélt az avatóünnepségen.
Jelenleg épül egy negyedik fiúház, amely, ha elkészül, 35-re növeli a befogadóképességüket. További három házat szeretnének még felemelni, hogy ezzel a befogadóképesség 50-60 fiúra emelkedjen. A stratégia az, hogy legyen hely minél több kamasznak, akinek segítségre van szüksége.
