Egykor több mint kétszázan éltek a spanyolországi Benamirában, ma már csak egyetlen állandó lakója maradt. Fernando 39 éves, és 17 éve él a Soria tartományban található apró faluban. Eredetileg mindössze négy hónapra költözött ide Madridból, végül mégis maradt – és ma már azt mondja, nem bánta meg a döntését.
A férfi a nagyvárosi nyüzsgést és a magas megélhetési költségeket cserélte le egy sokkal csendesebb életre. Benamira Medinaceli térségében fekszik, és mára annyira elnéptelenedett, hogy Fernando az egyetlen, aki egész évben ott él.
A napjai egyszerűen telnek: hétköznaponként útkarbantartásban dolgozik, szabadidejében fut a hegyekben, gondozza a kertjét, főz, olvas, és monológokat ír, mivel a komédiával is foglalkozik.
Évente akár 200 napot is teljesen egyedül tölt
A magány sokak számára nehezen elképzelhető lenne, Fernando viszont már hozzászokott ehhez az életformához.
„Az emberek nyár elején idejönnek hétvégéket tölteni, de évente 200 napot egyedül töltöttem” – mesélte.
Benamira korábban jóval népesebb település volt. Egykor több mint 200 ember lakta, később fokozatosan bezártak az iskolák és a boltok, a lakosság pedig folyamatosan csökkent. Végül Fernando maradt az egyetlen állandó lakó.
Hétköznap reggel hatkor kezdi a napját, majd munkába indul. A nagyvárosi élethez képest már az ingázás is egészen más ritmusú.
„Ebből a szempontból olyan életet élek, mint egy madridi, azzal a különbséggel, hogy nekem 15 percbe telik eljutni a munkába és vissza, míg egyes madridiaknak két órába.”
Munka után olyan dolgokkal tölti az idejét, amelyek számára szabadságot jelentenek. Fut, pihen, főz, és szövegeket ír.
„Monológokat írok, mert komédiával is foglalkozom” – mondta.
Gyakorlatilag ő lett a falu őrzője
Bár Benamirában csak Fernando él állandóan, a házak egy része továbbra is más családok tulajdonában van. A tulajdonosok főként nyáron és hétvégenként térnek vissza, és közösen igyekeznek gondoskodni arról, hogy a település ne romoljon tovább.
Fernando szerint hosszú távon az lenne ideális, ha újra legalább 20–30 ember élne a faluban. Úgy gondolja, ekkora lakossággal már fenntarthatóbb lenne a közösségi élet, miközben a hely csendes jellege is megmaradhatna.
A megélhetés töredékébe kerül annak, amit Madridban fizetne
A férfi döntésében az anyagi szempontok is fontos szerepet játszottak. Madridhoz képest Benamirában lényegesen kevesebbet költ lakhatásra.
Mivel családi házban él, bérleti díjat nem fizet. Az áramszámlája elmondása szerint havonta körülbelül 40 euró.
„A ház nem kerül sokba, mert családi ház, és az áramra sem költök sokat, körülbelül 40 eurót havonta, pontosan nem emlékszem” – mondta.
Szerinte a környéken még egy bérelt lakás is legfeljebb körülbelül 250 euróba kerülhet havonta.
Az élelmiszer már nagyobb kiadást jelent. Mivel Benamirában nincs bolt, rendszeresen egy közeli településre kell utaznia bevásárolni, és erre havonta nagyjából 300–400 eurót költ.
„Kicsit drágább, mint a városban” – fogalmazott az élelmiszerárakkal kapcsolatban.
Az elszigeteltség kényelmetlenségei ellenére Fernando nem készül visszatérni Madridba. Tizenhét év alatt olyan életet épített fel magának, amelyben a nyugalom, a tér és a saját idő fontosabbá vált számára, mint a nagyvárosi pezsgés.
