Jan és Els közel öt évtizeden át voltak házasok. Idén júniusban egyszerre haltak meg, miután a páros eutanázia lehetőségét választották. Az elmúlt években egyre több holland pár igényelt közös eutanáziát, számol be róla a BBC.
Három nappal azelőtt, hogy asszisztál öngyilkossággal véget vetettek volna az életüknek, Jan és Els egy utolsó interjúban elmagyarázták, miért hozták meg ezt a döntést.
A házaspár élete nagy részében lakókocsiban vagy hajón élt. „Néha megpróbáltunk egy kőhalomban – egy házban – élni, de nem működött” – magyarázta a 70 éves Jan a riporternek. Az egykori hoki játékos majd edző évek óta kínzó hátfájással küzdött, felesége, a 71 éves Els, aki általános iskolai tanárnőként dolgozott pedig demenciában szenvedett, és már a beszéd is nehézséget jelentett neki. „Ez nagyon jól működik” – mondta a nő a testére mutatva, és arra utalva, hogy nincsenek fizikai fájdalmai vagy nehézségei – „de ez borzalmas” – tette hozzá a fejére mutatva.
Jan és Els még az óvodában találkoztak, és lényegében az egész életüket együtt élték le, miközben a víz, a hajók és a vitorlázás iránti szenvedélyüknek hódoltak. Fiatal korukban hajókon éltek, később pedig vásároltak egy szállítóhajót, amellyel a hollandiai vízi utakon áruszállításból éltek.
Jannak 2003-ban volt egy hátműtétje, de a fájdalmai ezután sem szűntek meg. Abbahagyta a fájdalomcsillapítók szedését, és nem tudott tovább dolgozni. Már korábban is felmerült benne az eutanázia lehetősége, és beszélt is erről a szeretteivel, miután pedig a felesége is megbetegedett, egyre biztosabb lett az elhatározásában.
„Ha sok gyógyszert szedsz, úgy élsz, mint egy zombi. Szóval a fájdalmaim és Els betegsége miatt úgy gondolom, hogy véget kell vetnünk ennek” – mondta.
Els 2018-ban vonult nyugdíjba. Amikor a demencia első tünetei jelentkeztek, nem fordult orvosokhoz, valószínűleg azért, mert tanúja volt az Alzheimer-kórban szenvedő apja szellemi hanyatlásának és halálának. De egy bizonyos ponton a tüneteit már nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
A hivatalos diagnózis után Jan és Els elbeszélgettek mostanra már felnőtt fiukkal a páros eutanázia lehetőségéről. A házaspár döntése nagyon nehéz volt a fiuk számára. „Nem akarod hagyni, hogy a szüleid meghaljanak” – magyarázta Jan. „Szóval voltak könnyek – a fiunk azt mondta, hogy jönnek majd jobb idők -, de én azt mondtam, nem nekem.” Ezzel Els is egyetértett, hozzátéve: „Nincs más megoldás.”
„Az utolsó fél óra nehéz volt” – mondta a házaspár fia. „Az orvosok megérkeztek, és minden gyorsan történt – követik a rutinjukat, aztán már csak percek kérdése.”
Els van Leeningen és Jan Faber végül 2024. június 3-án halt meg páros eutanáziával. A fiuk úgy döntött, egyelőre nem adja el a lakókocsijukat. „Végül el fogom adni. De először szeretnék néhány emléket szerezni a családdal” – mondta.
Hollandiában az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság legális, ha valaki kérelmezi azt, és az orvosok megállapítják, hogy fizikai vagy mentális szenvedése elviselhetetlen mértéket ölt, és nincs esély a javulásra. Minden esetet két orvosnak kell elbírálnia, de az olyan esetek, mint az Elsé is, aki demenciában szenvedett, meglehetősen bonyolultak, és ilyenkor nehezebb biztosan megállapítani, képes-e az eutanáziát kérvényező személy meghozni ezt a döntést.
„Sok orvos nem is gondolkodik egy demenciában szenvedő beteg eutanáziáján” – magyarázta Dr. Rosemarijn van Bruchem, a rotterdami Erasmus Orvosi Központ gerontológusa és etikusa.
Jan és Els esetében a háziorvosuk nem akart részt venni a folyamatban, ezért egy mobil eutanázia-klinikához fordultak, amely tavaly a Hollandiában a halálba segítéssel kapcsolatos esetek 15%-ával foglalkozott, és átlagosan a beérkező kérelmek körülbelül egyharmadát hagyja jóvá.
Azoknak a pároknak az esetében, akik együtt akarnak véget vetni az életüknek, az orvosoknak ráadásul arról is meg kell győződniük, hogy az egyik partner nem befolyásolja a másikat. Dr. Bert Keizer, aki két kettős eutanáziás eset elbírálásában is részt vett, elmondta, hogy az egyik esetben arra gyanakodott, hogy a súlyosan beteg férfi nyomást gyakorolt a feleségére, hogy vele együtt vessen véget az életének, de amikor a nő négyszemközt beszélgetett az orvossal, nyilvánvalónak tűnt, hogy nem akar meghalni, ezért a kérelmüket nem hagyták jóvá. A férfi végül természetes úton halt meg, a felesége pedig folytatta az életét.
Jan és Els esetében az orvosok megállapították, hogy Els még képes saját maga dönteni a haláláról, de ez változhat, ha a betegsége előrehalad, ezért végül engedélyezték a páros eutanáziát.
Jan és Els nem érezték úgy, hogy túl korán vetnének véget az életüknek. „Én már leéltem az életemet, nem akarok több fájdalmat” – mondta Jan. „Ahhoz az élethez, amit eddig éltünk, már túl öregek vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy véget kell vetnünk neki.”
2023-ban 9068 ember halt meg eutanázia útján Hollandiában, ami az összes halálesetek 5%-át teszi ki. Páros eutanázia 33 esetben fordult elő – azaz 66 ember választotta azt a lehetőséget, hogy együtt vet véget az életének, köztük az ország egyik volt miniszterelnöke és a felesége is.
Dr. Theo Boer, a Protestáns Teológiai Egyetem orvosi etika professzora azon kevés hollandok egyike, akik nyilvánosan bírálták az eutanázia gyakorlatát. Úgy véli, hogy a palliatív ellátás fejlődése gyakran szükségtelenné teszi az eutanáziát.
„Úgy gondolom, hogy az orvos által elősegített halál indokolt lehet, de ennek kivételnek kell lennie” – mondta Boer, akit különösen aggaszt a páros eutanázia esetek hatása a közvéleményre.
