Különleges és rendhagyó módszerrel készít bútorokat egy brit házaspár, Gavin és Alice Munro. Az angliai Derbyshire megyében található birtokukon nem kivágott fából dolgoznak, hanem olyan fákat nevelnek, amelyeket már csemete korukban szék alakúra formálnak – írja a The Washington Post.
A 2006-ban indult projekt a bútorgyártást egy hosszú, türelmet igénylő folyamattá alakította: egyetlen szék elkészülése 6–12 évig is eltarthat, de a fa fajtája és az időjárási viszonyok is közrejátszó tényezők. Alkotásaikat művészeti darabként értékesítik, egy-egy darab ára akár a 90 ezer dollárt is elérheti.
A házaspár birtokát gyakran „a székek gyümölcsöseként” emlegeti, hiszen itt a fák nem gyümölcsöt, hanem egyedi formatervezésű bútorokat teremnek. Eddig körülbelül 15 prototípust készítettek el.
„Számomra az egész a fenntarthatóságról szól, és arról, hogy megfigyelhessem azt a lenyűgöző élővilágot, amely a ligetben kialakult” – mondta Alice.
Bár egyes elkészült darabok teljes értékű bútorként is használhatók, jelenleg elsősorban egyedi művészeti alkotásként kerülnek gyűjtőkhöz. Az élő fákból formált székek ára jellemzően 87 ezer dollár körül kezdődik, de a különleges kivitelezés és a hosszú elkészítési idő miatt ennél jóval magasabb összeget is elérhet.
A házaspár célja a termelés bővítése, ezért iskolákban és formatervezői képzéseken workshopokat is tartanak, hogy másoknak is megtanítsák ezt a különleges technikát.
A bútorformatervezőként dolgozó Gavin és a kertészeti végzettségű Alice „Full Grown” néven indították el vállalkozásukat. Munkájuk során régi növényalakítási technikákat ötvöznek modern tervezői szemlélettel, hogy a növekvő fákat természetes módon különleges bútorokká formálják. Bár hosszú ideje ismerték egymást, kapcsolatuk később mélyült el, és végül 2011-ben kötöttek házasságot.
Bár a „Full Grown” ötlete már Gavin gyermekkorában megszületett, az elképzelés igazán a bútorformatervezői tanulmányai alatt erősödött meg. Egy egyetemi projekt során egy hétköznapi alumíniumdoboz teljes életútját vizsgálták meg a gyártástól az újrahasznosításig. A férfi a kutatás során döbbent rá arra, milyen összetett, energiaigényes és hosszadalmas folyamat szükséges számos mindennapi tárgy előállításához.
„Igazi felismerés volt számomra” – mondta Gavin, hozzátéve, hogy egy olyan fa felnevelése, amelyből később hagyományos széket készítenek, akár évtizedekig is eltarthat.
„Aztán apró darabokra vágjuk, majd újra összeragasztjuk olyan módon, amely előbb-utóbb úgyis szétesik” – fogalmazott. „Mi arra törekszünk, hogy a lehető legkíméletesebben avatkozzunk be a természet működésébe, miközben olyan gyönyörű tárgyakat hozunk létre, amelyek akár évszázadokon át is fennmaradhatnak” – magyarázta különleges technikájukat.
2006-ban a házaspár egy barátjuk derbyshire-i farmjának egy árnyékos részén kezdte meg a kísérleteket. Hamar rájöttek azonban, hogy a fák nem kapnak elegendő napfényt, ezért elegyengették a lejtős területet, és egyenes sorokba ültették át a csemetéket. Az új tervet azonban keresztülhúzták a farm tehenei, amelyek egyszerűen letaposták a fiatal fákat.
A munka ezt követően Alice édesanyjának kertjében folytatódott, ahol megszülettek az első valóban székalakú fák. 2008-ra már mintegy 3000 facsemetét ültettek el egy bérelt területen, amely aztán a „székek gyümölcsösévé” vált. Az évek során több fafajtával is kísérleteztek, köztük fűzzel, tölggyel, kőrissel, mogyoróval, bükkel és cseresznyével.
A folyamat minden esetben egyetlen facsemetével indul, amelyet körülbelül öt éven át szabadon hagynak fejlődni, hogy megfelelően erős gyökérzetet alakíthasson ki. Ezt követően a fát visszavágják egészen a tövéig, ami arra ösztönzi, hogy új hajtásokat hozzon a gyökérzetből.
Az így megjelenő friss hajtásokat egy speciálisan kialakított vázszerkezet mentén vezetik tovább, fokozatosan kialakítva belőlük egy fejjel lefelé fordított szék formáját. A kívánt forma eléréséhez a felesleges ágakat eltávolítják, másokat pedig oltással kapcsolnak össze. Ennek során a hajtásokat egymáshoz rögzítik, amelyek idővel összeforrnak. A növekedés irányítására apró bemetszéseket is ejtenek a kérgen, hogy befolyásolják a fa fejlődését.
Amikor a szék eléri végleges formáját, levágják a fáról, majd körülbelül egy évig beltérben szárítják. Ezt követően csiszolási és finomítási folyamatok következnek, és kialakul a végső, egyetlen darabból álló, különleges bútor.
„Amikor a fák még nagyon fiatalok, rendkívül rugalmasak, így sokkal könnyebb őket formálni” – mondja Alice. Hozzátette, hogy az évek során számos különböző formát, sablont és dizájnt próbáltak ki, mire kialakultak a ma ismert végleges változatok.
A különleges székek világszerte felkeltették az érdeklődést, és Európában, Ázsiában, valamint az Egyesült Államokban is kiállították őket múzeumokban és tárlatokon. Egy darabot a San Franciscó-i Modern Művészetek Múzeuma is megvásárolt.
A Munro házaspár eddig mintegy tíz széket értékesített műtárgyként a londoni Sarah Myerscough galérián keresztül, amely galériák, múzeumok és magángyűjtők felé közvetítette az alkotásokat.
„Nem is árulhatjuk őket egyszerűen székekként, mert ezek valójában funkcionális prototípusok” – magyarázta Gavin. „Még nem sikerült valódi gyártósort kialakítanunk; ez még mindig egy folyamatban lévő projekt.”
Elmondásuk szerint még hosszú út áll előttük, mire tömeggyártásban is készíthetők lesznek a székek – de ez a végső céljuk. Bár a prototípusok használható darabok, óvatosan kell bánni velük, és a kényelem mértéke is változó lehet.
