A férfi elmondta, hogy több mint 80 órát dolgozott hetente, és alig maradt ideje arra, hogy újszülött gyerekével legyen, miután a felesége nem volt hajlandó visszamenni dolgozni, és bölcsődébe küldeni a gyereket, ahogy abban eredetileg megegyeztek.
A férfi végül úgy döntött, elválik a feleségétől, és osztozik vele a felügyeleti jogokon, mert aktívabban jelen akart lenni a gyereke életében. A 30 éves apuka a Reddit-en osztotta meg a történetét.
„Körülbelül öt évvel ezelőtt vettem el a feleségemet. Már a középiskola óta jártunk. Imádtam, hogy milyen okos, ambiciózus és céltudatos. A főiskola után mindketten jó állást kaptunk ugyanabban a városban” – magyarázta.
„Három évvel a házasságkötésünk után megszületett a gyerekünk. Úgy döntöttünk, hogy hat hónap után bölcsődébe küldjük. De amikor letelt a hat hónap, a feleségem nem volt hajlandó visszamenni dolgozni, és bölcsődébe küldeni a gyereket.”
A nő azzal érvelt, hogy ha a férje többet dolgozna, akkor megengedhetnék magunknak, hogy egy fizetésből éljenek, és azzal, hogy ő otthon marad a gyerekkel, és nem íratják be bölcsődébe, még pénzt is spórolnak.
„Visszautasítottam. A bölcsőde normális dolog. Ha csak én dolgoznék, sokkal több órát kellene dolgoznom, kimerült lennék, és nem tölthetnék annyi időt a gyerekemmel. Azt mondtam, ha tart a bölcsődétől, akkor dolgozhatunk különböző műszakokban, hogy felváltva otthon maradhassunk a babával. Mint egy csapat. De ő visszautasította ezt, mondván, hogy ez neki nem fog menni, és anyaként mindig a kisbabája mellett kell lennie” – folytatta az édesapa.
A férfi elmondta, hogy a felesége végül felmondott a munkahelyén, így neki kétszer annyit kellett dolgoznia, ráadásul a főzésből és a takarításból is ki kellett vennie a részét, mert a felesége szerint az otthonmaradó anyák is megérdemelnek egy kis pihenést.
Csakhogy az férfi úgy érezte, egyáltalán nem egyenlő arányban osztoznak a terheken. Az apuka elmondása szerint heti 80 órát dolgozott, és további 28 órát töltött házimunkával, így hetente legfeljebb 12 órát tölthetett a gyerekével.
„Ez a dinamika oda vezetett, hogy neheztelni kezdtem a feleségemre. Sokszor próbáltam beszélni vele. A számlák terhe és az őrült munkaidő, valamint az, hogy nem tudtam élvezni a gyerekemmel töltött időt, mind mélyen felzaklatott. Amikor már biztos voltam benne, hogy nem fog rám hallgatni, beadtam a válókeresetet” – írta.
A bíróság döntése értelmében most fele-fele arányban osztoznak a felügyeleti jogokon, és a férfinak nem kell gyerektartást fizetnie, mivel a volt felesége saját maga döntött úgy, hogy nem megy vissza dolgozni. A nő nem elégedett a kialakult helyzettel, de a férfi nem hajlandó fizetni a bölcsődéért, mivel amikor a gyerek nála van, és neki dolgoznia kell, az édesanyja vigyáz rá.
„Édesanyám felajánlotta ugyanezt az exemnek is, de ő annyira mérges volt rám, hogy visszautasította, és beíratta a kisbabánkat egy bölcsődébe. Nem voltam hajlandó fizetni érte, mivel egyszerűen az anyám gondjaira bízhatná a gyereket” – magyarázta az édesapa.
A bejegyzéshez érkező hozzászólásokra válaszolva pedig még hozzátette: „A házasságom az egyenlőségen alapult. Soha nem akartam egyedüli kenyérkereső lenni. És mindenkinek, aki azt mondja nekem, hogy ha valaki megengedheti magának, a legjobb dolog otthon maradó anyának lenni, hangsúlyozom, hogy nem engedhettük meg ezt magunknak.”
A felhasználók többsége megértően viszonyult a férfi helyzetéhez, és egy hozzászóló megjegyezte: „Nem azért váltatok el, mert a feleséged otthonmaradó anya volt. Azért váltatok el, mert nem tudtatok nyíltan kommunikálni és közösen döntéseket hozni – például a pénzügyekről és a gyereknevelésről.”
Egy édesanya azonban nem értett egyet a férfi döntésével, és úgy gondolta, türelmesebbnek és megértőbbnek kellett volna lennie a volt feleségével.
„Ez a bejegyzés csak még hálásabbá tesz a férjemért. A házasság a kompromisszumokról szól, és a házasságban élő emberek között állandóan változnak a dolgok. A gyerekvállalás megváltoztatja az életet. Szerintem megértőbbnek kellett volna lenned a feleségeddel” – írta, hozzátéve, hogy szerinte az is természetes, hogy időnként neki kellett főznie, mivel egy kisgyerekről való gondoskodás önmagában is megterhelő munka.
„Az otthonmaradás is egy munka. Gyakorlatilag mindketten dolgoztok. Csak egyikőtök nem kap fizetést a munkáért. Komolyan úgy gondolom, hogy elhamarkodottan döntöttél a válásról.”
