Egy nő, aki a válása során mindenét elveszítette, és kénytelen volt újrakezdeni az életét egy jóval kisebb lakásban, miközben a férje újra megnősült, érzelmes esszében számolt be a tapasztalatairól, és azt mondta, a legjobban fiai gyerekkori holmijának elvesztése fájt neki, amit a férje egyszerűen kidobott – írja a YourTango.
„Elvesztettem az otthonom a válás során. Elvesztettem majdnem minden holmimat. Elvesztettem egy tengerparti házat és egy bérelt ingatlant. Elvesztettem a megtakarításaimat és a nyugdíjalapomat. De ennél még sokkal rosszabb is várt rám” – írta a nő, aki akkor érte el a töréspontot, amikor rájött, hogy a volt férje kidobta azokat a dobozokat, amibe fiaik gyerekkori holmiját tette félre, és egy ideig még nála hagyott, mivel az új lakásában nem volt helye, és előbb egy kicsit rendezni akarta az életét.
Amikor rájött, hogy a sok pótolhatatlan emlék mind odaveszett a volt férje figyelmetlensége és érdektelensége miatt, jobban kiborult, mint akkor, amikor ki kellett költöznie egykori családi otthonából, és túl kellett adnia a bútorai és más holmija nagy részén.
„Megbékéltem azzal, hogy mindent elveszítettem, amim volt. Ezek csupán tárgyak, dolgok és ingóságok voltak” – írta a nő, elmagyarázva, hogy kénytelen volt majdnem mindent eladni, mivel a váláskor nagyon rossz anyagi helyzetbe került.
„Nem volt könnyű megválni bizonyos tárgyaktól. Küzdöttem, amikor elengedtem anyám néhány holmiját. De úgy döntöttem, hogy a dolgok jó oldalát nézem” – tette hozzá.
Azt is elmondta, hogy a gyerekeit is megviselte a válás, hiszen elveszítették az otthonukat, mindazt, amit addig ismertek, és már nem voltak egy, összetartó család. A volt férje ragaszkodott a közös otthonukhoz, ezért a nő keresett egy jóval kisebb lakást, ahová a legkisebb fiával beköltözött, és megegyezett az exével, hogy később visszamegy néhány dologért, amit otthagyott, bár mélyen legbelül már akkor is érezte, hogy rossz döntést hozott.
„Tudtam, hogy a volt férjemben nem lehet megbízni. De az újrakezdés már így is elég nehéz volt. Ahelyett, hogy a ház eladásakor azonnal visszaszereztem volna a hátrahagyott tárgyaimat, azok vele együtt költöztek” – folytatta.
Amikor a volt férje újra megnősült, a nő ugyan aggódott a nála hagyott dobozok miatt, de még mindig nem engedhette meg magának, hogy elhozza azokat.
„Beszéltem a fiammal, aki az apjával dolgozik: kértem, hogy, gondoskodjon róla, hogy azok a dobozok ne kerüljenek kidobásra. Azok jelentettek nekem mindent” – idézte fel.
Később mégis megtudta, hogy a volt férje nem őrizte meg a dolgait, és ekkor elszakadt nála a cérna. „Elvesztettem mindent, ami a tulajdonom volt. Nem sírtam. Stresszes voltam. Megalázó volt. Méltatlan volt. Traumatikus volt. Igazságtalanság volt. Borzalmas volt. De nem sírtam” – mondta. Amikor azonban megtudta, hogy minden mással együtt a fiai gyerekkori emlékei is odavesztek, nem tudta visszatartani a könnyeit.
„A legkisebb fiam megpróbált vigasztalni. Azt mondta, most új gyerekek örülhetnek a játékaiknak. Nem érzem ettől jobban magamat? De nem éreztem. Mert azok az én gyerekeim holmijai voltak. A játékok, amelyeket egykor a kezükben tartottak és szerettek. Ezek csupán tárgyak voltak, egyszerű dolgok. Nem voltak értékesek. De mégis úgy sírtam, mint egy kisbaba.” – ismerte el a nő.
