Egy városrész egészsége szempontjából nem pusztán az számíthat, hány fa áll az utcákon, hanem az is, hogy lombkoronájuk területe évről évre növekszik vagy zsugorodik. Egy 11 éven át tartó chicagói kutatás szerint ott, ahol folyamatosan csökkent a fákkal borított felület, a halálozási arány emelkedett, különösen a város legforróbb részein.
A GeoHealth folyóiratban augusztus 5-én megjelent tanulmány műholdas felvételek és több mint 220 ezer haláleset adatainak összevetésével vizsgálta Chicago városrészeit. Az eredmények arra utalnak, hogy a már meglévő, kifejlett fák megóvása nagyobb és gyorsabb egészségügyi előnnyel járhat, mint kizárólag új facsemeték ültetése.
A kutatás megfigyeléses jellegű, ezért nem bizonyítja, hogy a fák eltűnése közvetlenül okozza a halálozás növekedését. A két folyamat között mégis erős együttjárást találtak – számolt be az eredményekről a Northwestern University.
Nem a fák száma, hanem a lombkorona változása számított
A korábbi kutatások gyakran egyetlen időpontban vizsgálták meg, mekkora területet borítanak fák az adott városrészben, majd ezt hasonlították össze az egészségi és halálozási adatokkal.
Ebbe a körbe tartozott egy 2022-es elemzés is, amely az Egyesült Államok több tucat városában mérte fel a fák által borított területek és a hőséghez kapcsolódó halálesetek viszonyát.
Az új kutatás más módszert alkalmazott. A tudósok 2011 és 2021 között évről évre követték a chicagói lombkorona változását. A halálozási adatokkal nem a fák egyszeri mennyisége, hanem a növényzettel borított terület folyamatos növekedése vagy csökkenése mutatta a legerősebb összefüggést.
Azokban a városrészekben, ahol a lombkorona területe évről évre zsugorodott, jellemzően emelkedett a halálozás. A kapcsolat Chicago legmelegebb környékein volt a legmarkánsabb. A növekvő lombkoronával rendelkező területeken ezzel szemben csökkenő halálozási arányt mértek.
A kifejlett fák azonnal árnyékot és hűvösebb környezetet adnak
A városi fák több módon is mérsékelhetik a forróságot. Lombkoronájuk árnyékot vet az aszfaltra, a járdákra és az épületekre, miközben vízpárát bocsátanak ki, ami hozzájárul a környező levegő hűtéséhez.
Egy frissen ültetett facsemete még nem képes akkora területet beárnyékolni, mint egy évtizedek óta növekvő fa. A fiatal növényeknek hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy terebélyes lombkoronát fejlesszenek, ezért az idősebb fák elvesztésével a város rövid idő alatt jelentős növényzettel borított felületet veszíthet.
Vivek Shandas, a Portland State University városi tanulmányokkal és tervezéssel foglalkozó professzora szerint a tanulmány újdonsága elsősorban az alkalmazott mérési módszerben rejlik. A kutató nem vett részt a chicagói vizsgálatban.
A felfedezés „megerősíti azt, amit más városokban is megfigyeltünk” – mondta Shandas a Live Science-nek.
„Az Egyesült Államok 33 városában a városok területének közel háromnegyede vesztett növényzetéből, és a legmelegebb városrészek általában többet vesztettek, illetve kevesebbet nyertek, mint a hűvösebb területek.”
A lombkorona növekedése alacsonyabb halálozással járt együtt
A kutatásban megfigyelt összefüggés mértéke jelentős volt. A fák lombkoronájával borított terület minden egyes százalékpontos éves növekedése hozzávetőleg 10 százalékkal alacsonyabb halálozással járt együtt.
A legerősebb kapcsolatot a szív- és érrendszeri, a légzőszervi, valamint a mentális egészségügyi problémákhoz kötődő haláleseteknél figyelték meg.
A kutatócsoport Chicago valamennyi népszámlálási körzetének éves műholdas méréseit használta fel a 2011 és 2021 közötti időszakból. Ezeket az adatokat több mint 220 ezer, helyi és állami egészségügyi hatóságoktól származó halotti anyakönyvi kivonattal és halálozási nyilvántartással vetették össze.
A statisztikai modellekben figyelembe vették a nyári hőmérsékletet, a levegőszennyezést, a lakosság jövedelmét és a lakóhelyi szegregációt is. Korábbi kutatások ezeket a tényezőket szintén kapcsolatba hozták a magasabb halálozási arányokkal.
A városrészeket a lombkorona kiterjedése szerint csoportosították, majd együtt vizsgálták a növényzettel borított terület, a hőmérséklet és a halálozás változását. Így azonosították azokat a környékeket, ahol a lombkorona csökkenésével vagy növekedésével együtt járó hatások a legerősebben jelentkeztek.
A kutatás nem bizonyít közvetlen ok-okozati kapcsolatot
Vivek Shandas szigorúnak nevezte a tanulmány módszertanát, de kiemelte a megfigyeléses kutatások korlátait is.
Az eredmények azt mutatják, hogy a lombkorona elvesztése és a halálozás növekedése párhuzamosan alakult. A vizsgálatból nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az egyik folyamat közvetlenül kiváltotta a másikat.
A műholdas mérések is hagyhatnak bizonytalanságot az adatokban. Az alacsonyabb felbontású felvételeken a nemrég ültetett, kis lombkoronájú fák nem mindig láthatók, így a módszer alulbecsülheti a növényzettel borított területet. Nagyobb felbontású műszerekkel a fiatal fák pontosabban azonosíthatók lennének.
A fák egészségügyi előnyei túlmutathatnak az árnyékon
A kutatás nem adott teljes választ arra, miért mutat kapcsolatot a városi lombkorona az alacsonyabb halálozással. Az adatok alapján az árnyék és a hőség mérséklése önmagában nem magyarázza a jelenséget.
A lombkorona csökkenése nem kizárólag a magas hőmérséklethez szorosan kapcsolódó betegségek okozta halálozással járt együtt. A kutatók többféle betegségcsoportnál is hasonló mintázatot találtak.
A földrajzi különbségek Chicago gazdasági egyenlőtlenségeinek történetét is tükrözték. A város South Side és West Side területein mérték a legnagyobb lombkoronaveszteséget, a legforróbb nyarakat és a legmagasabb halálozási arányokat. Néhány érintett környék a vizsgálat kezdetén még a városi átlagnál nagyobb növényzettel borított területtel rendelkezett.
A Michigan-tóhoz közeli városrészek hűvösebbek maradtak, és alacsonyabb halálozási arányt regisztráltak.
Egy séta indította el a chicagói kutatást
A vizsgálat ötlete Harrison Garcia, a tanulmány társszerzője és a Northwestern University orvostanhallgatója egy chicagói sétája során született meg.
„Észrevettem, mennyire fárasztó volt a kevés fával rendelkező területeken sétálni, összehasonlítva a közeli, érett fákkal szegélyezett utcákkal” – mondta egy sajtóközleményben.
Ez a személyes tapasztalat irányította rá a figyelmét arra, hogy a városrészek növényzettel való ellátottsága hosszabb távon milyen kapcsolatban állhat az ott élők egészségével.
Évente 105 haláleset megelőzését jelezte a modell
A kutatócsoport egy szimulációt is készített. Ebben azt vizsgálták, mi történne, ha Chicago teljes területén évente 0,03 százalékkal növekedne a fák lombkoronájával borított felület.
Ez a növekedés nagyjából megfelel a város jelenlegi faültetési ütemének, Chicago ugyanis évente körülbelül 14 ezer új fát ültet.
A statisztikai modell becslése szerint ilyen mértékű lombkorona-növekedés évente hozzávetőleg 105 halálesettel kevesebbel járhatna.
Vivek Shandas hangsúlyozta, hogy ezt az értéket nem pontos előrejelzésként, hanem a lehetséges hatás nagyságrendjét érzékeltető becslésként kell kezelni. A szám statisztikai modellezésből származik, nem pedig az elültetett fák és a ténylegesen megmentett életek közvetlen összehasonlításából.
Korábbi, Portlandben végzett kutatások szerint az újonnan ültetett fák növekedésük során egyre nagyobb mértékű halálozáscsökkenéssel jártak együtt. Egy fiatal facsemete még nem képes azonnal ugyanazt az árnyékot és hűtőhatást biztosítani, mint egy kifejlett fa.
Shandas szerint ezért a már meglévő, érett fák védelme a lakosság egészsége szempontjából fontosabb lehet, mint ha a városok kizárólag új fák ültetésére összpontosítanak.
