Abban a pillanatban, amikor a két ember a legcsinosabb ruhájában, örömtől sugárzó arccal, Isten színe előtt egymás kezét fogja, mindenki arra számít, hogy a legszebb szavakkal tesznek majd vallomást egymásnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Igen ám, csak a történet nem mindig így végződik, legalábbis nem ebben a felállásban.
Egy vőlegény úgy döntött, hogy az ünnepélyes pillanatot arra használja fel, hogy az előtte álló menyasszony helyett egy másik lánynak valljon szerelmet az oltár előtt, az esküvője napján, a vendégei szeme láttára! Szívből jövő, érzelmes beszédet mondott, amitől szem nem maradt szárazon. Csakhogy a vallomás tárgya nem a menyasszony volt.
Jefferson és Jessica már az utolsó 1 méteren állt, hogy elkezdhesse közös életét. Szeretteik vették körül őket, és minden tökéletes volt egy közös jövő megalapozásához.
Csakhogy a vőlegény a menyasszonya szemébe nézett, és ezt mondta: „Van itt egy személy, aki lehetővé teszi ezt a napot, és a következő szavaim neki szólnak.” Ekkor térdre ereszkedett, és szívből jövő fogadalmat tett Jessica lányának, Giovannának, aki akkor 8 éves volt.
„Tudom, hogy néha idegesítő vagyok, haragszom rád, idegesítelek, hogy rendesen moss fogat és hajat, és egyél meg minden kaját” – vágott bele a beszédébe Jefferson, aki bevallotta, sokszor ő érzi magát a gyerekesebbnek a 8 éveshez képest, és hozzátette: „Én is szeretetet adok neked, a szerelmemet, hogy vigyázzak rád, hogy mindig megvédjelek, és hogy ne engedjem, hogy bármi rossz történjen veled”.
„Nem igazán tudom megmagyarázni az irántad érzett érzéseimet. Elvégre nem vagyok a biológiai apád, ahogy mindig mondjuk, a mostohaapád vagyok” – fogalmazott Jefferson.
„Nem tudom megmagyarázni a szeretetet, amit irántad érzek, mert szerintem a szeretetnek nincs magyarázata” – következtetett a férfi, aki bár nem Giovanna biológiai apja, mégis a világon mindennél jobban szereti őt.
Az esküvője napján pedig nemcsak a feleségének, hanem a kislánynak is kinyilvánította a szerelmét, akinek ezúttal hivatalosan is a mostohaapja lesz.
Jefferson végül könnyes szemmel így zárta a beszédét: „Ha kérhetnék valamit Istentől, az az lenne, hogy a lányom légy. Én lennék a legbüszkébb apa a világon, ha egy ilyen gyönyörű, intelligens és művelt lányom lenne, mint te”. Megígérte neki, hogy szeretettel, védelemmel és boldogsággal tölti meg az életét, mielőtt átölelte volna.
Jefferson ekkor már zokogott, és alig látta a könnyeitől, hogy Giovanna kiveszi a kezéből a mikrofont, és mindenki előtt elmondja, mennyire hálás, hogy a férfi része lehet az életének.
Jefferson számára az esküvője napja nem csak az a nap volt, amikor hosszú időre elkötelezte magát a felesége mellett, hanem az a nap is, amikor megfogadta, hogy Giovanna életének fontos része marad.
Jessica joggal örülhet: nemcsak egy mintaférjet kapott a sorstól, aki a tenyerén hordozza őt, hanem egy olyan férfi mellet élheti le az életét, aki a lányát a sajátjaként szereti.
