A pénz és az örökség még ma is az a pont, ami sokakat érzékenyen érint. Régen is ennek fényében köttettek házasságok, és hát öltek már kevesebbért is – tartja a mondás. Napjainkban a társadalom egyre nagyobb nyomást gyakorol a generációk közti (vagyon)különbségre, ami miatt egyre több gyerek kezd el neheztelni a szüleire, amiért a pénzt, amit hosszú évek munkája árán szereztek, nem egy letéti számlán őrzik az utódaik javára, hanem esetleg merik élvezni belőle a hátralévő életüket.
Egy 34 éves személy pontosan erről írt a Mail Online-nak, és bevallotta, irigyli a szüleit azért az életvitelért, amit a nyugdíjas éveik alatt megengednek maguknak. A magát meg nem nevező posztoló nem titkolta felháborodását sem, amiért a szülei csak szórják a pénzt mindenféle nyaralásra ahelyett, hogy a gyermekeik ellátására fordítanák az összeget.
„Az örökségemet egy kókuszdióban lévő szívószálon keresztül isszák a Karib-tengeren!” – fogalmazott nyersen az illető, azt is megjegyezve, hogy a szülei rengeteg pénzt költöttek már olyan távoli helyek felkeresésére, mint Thaiföld, New York és Costa Rica.
„Nem kellemes dolog beismerni, de tény, hogy az álomnyaralásaik elszívják az örökségemet” – írta az anonim személy, aki arra is kitért, hogy mindannyian érezzük a napjainkban uralkodó megélhetési válság terhét, és hogy a mai generációknak aligha lehetséges félretenni akár egy parányi összeget is a folyton emelkedő számlák és az egyre dráguló élelmiszerek miatt. Mivel nem tud megbékélni a lelkiismeretével, feltette a kérdést: a felhasználók kinek adnának igazat, ha a családjuk vagyonáról lenne szó?
„Ki az önző? Mi, akik azt akarjuk, hogy félretegyék a pénzüket, hogy egy nap nekünk is legyen? Vagy ők, amiért ilyen szabadon pazarolják magukra az egészet?” – fogalmaz az illető, aki valójában azért borult ki, mert a szülei korábban „megígérték” neki, hogy a megtakarításaik maradékát ráhagyják, de így, hogy gyakorlatilag luxusutazásokra neveznek be, aligha marad, amit ráhagyni.
A posztoló hozzátette: „34 évesen még mindig albérletben lakom és egyik napról a másikra élek”. Azt is megemlítette, hogy valószínűleg akkor sem lenne jobb a helyzete, ha saját lakása lenne, mert szerinte „segítség nélkül nem lesz kiút [az adósságból]”. Úgy gondolja, a szülei jobban imádnak „nyaralni menni, mint azt, hogy unokájuk szülessen”, merthogy az anyagi támogatásuk nélkül ő sosem tudna felnevelni egy gyermeket.
A Moneyfarm statisztikái szerint is az ezredfordulós generáció 70%-a valóban a szülei örökségétől függ, ami elég szomorú. Azonban nem minden szülő „herdálja el” a megtakarításait: 60%-uk azt vallotta, óvatosan kezeli a pénzügyeit, hogy legyen mit hátrahagynia, és a megkérdezettek 80%-a állította, hogy minden pénzét a gyermekeire hagyja. De vajon tényleg elítélendő az a szülő, aki nem?
