Az étkezés jóval többet jelent egyszerű táplálkozásnál. A helyi hagyományok, vallási előírások, történelmi örökség és társadalmi normák mind meghatározzák, hogy mikor, mit és hogyan illik enni. Ami az egyik országban teljesen természetes, az máshol illetlenségnek, vagy egyenesen sértésnek is számíthat.
Az étkezési kultúrák közötti különbségek már az étkezések időpontjában is megmutatkoznak. Az angolszász országokban általában korábban reggeliznek és ebédelnek, míg Dél-Európában, különösen Olaszországban és Spanyolországban a főétkezések későbbre tolódnak, a vacsora pedig gyakran hosszú, társasági eseménnyé válik.
Az ételek összetétele és elkészítése szintén jelentősen eltér. Az ázsiai országokban, például Kínában és Japánban a rizs alapvető szerepet tölt be, emellett a levesek és a zöldségek is fontos részei a mindennapi étrendnek. A mediterrán országokban ezzel szemben a tenger gyümölcsei, a zöldségek, a gyümölcsök és az olívaolaj dominálnak, amelyeket gyakran az egészséges táplálkozás mintapéldájaként emlegetnek.
A vallás és a hagyományok szintén erősen befolyásolják az étkezési szokásokat. Az iszlám országokban például tilos a sertéshús fogyasztása, a zsidó kultúrában a kóser étkezés szabályai érvényesülnek, míg az indiai szubkontinensen a vegetáriánus étrend rendkívül elterjedt.
Olaszországban a kávénak is megvan a maga ideje
Az olaszok különösen komolyan veszik a kávéfogyasztás szabályait. A cappuccino náluk szinte kizárólag reggeli italnak számít, amelyet általában valamilyen péksüteménnyel fogyasztanak.
Ebéd vagy vacsora után a helyiek rendszerint eszpresszót rendelnek, mivel úgy vélik, a tej alapú italok megnehezíthetik az emésztést. Emiatt egy délutáni vagy esti cappuccinó sok helyen meglepett tekinteteket válthat ki.
Az olasz étkezési kultúra emellett a lassú, nyugodt étkezésekről is ismert. Az ételek elkészítése és elfogyasztása egyaránt fontos élmény, amelyre időt szánnak.
Japánban a hangos szürcsölés dicséretnek számít, az ételbe szúrt pálcika azonban illetlenség
Míg sok országban illetlenségnek tartják a hangos evést, Japánban éppen ellenkező a helyzet. A ramen és más tésztás levesek fogyasztásakor a hangos szürcsölés teljesen elfogadott, sőt egyesek szerint kifejezetten azt jelzi, hogy az étel ízlik a vendégnek.
A helyiek úgy tartják, hogy a szürcsölés nemcsak az élvezet kifejezése, hanem segíthet az ízek intenzívebb érzékelésében is.
A pálcikahasználatnak is megvannak a maga íratlan szabályai. Japánban különösen fontos, hogy a pálcikákat soha ne szúrjuk függőlegesen a rizsbe vagy más ételbe.
Ez a mozdulat ugyanis a temetési szertartások során használt füstölőkre emlékeztet, ezért a helyiek rossz ómennek tartják. A pálcikákat mindig vízszintesen kell letenni az étkezés végén vagy szünet közben. Ez a szokás Kínára és Dél-Koreára is vonatkozik,
Indiában nem mindegy, melyik kezünket használjuk
India számos területén a kézzel történő étkezés a mindennapok része, azonban szigorú szabályok vonatkoznak arra, melyik kéz használható erre a célra.
A hagyomány szerint kizárólag a jobb kézzel illik az ételhez nyúlni. A bal kéz tisztátalannak számít, ezért az ételhez vagy a közös tálakhoz való érintése nem elfogadott. A szabály betartása a tisztelet egyik fontos jele a házigazda és az étkezés iránt.
Dél-Koreában az időseké az első falat
A koreai étkezési etikett egyik legfontosabb szabálya az idősek tisztelete. Az asztalnál mindig a legidősebb személy kezdheti meg először az étkezést, és csak ezt követően nyúlhatnak az ételhez a többiek.
Ez a hagyomány a konfuciánus értékrendből ered, amelyben az idősek tisztelete kiemelt szerepet kap. A szabály megszegése udvariatlanságnak számíthat, ezért turistaként sem árt tisztában lenni vele.
Egyiptomban sértés utólag megsózni vagy fűszerezni az ételt
Az egyiptomi hagyományok szerint az elkészült étel megsózása vagy további fűszerezése könnyen úgy értelmezhető, hogy a vendég elégedetlen a szakács munkájával. Éppen ezért sokan sértésként tekintenek arra, ha valaki az első falat előtt automatikusan a sótartóhoz nyúl.
Emellett a kizárólag jobb kézzel való evés szokása ebben az országban is érvényes, mint minden muszlim kultúrában.
