Sokáig az a kép élt a kőkorszak embereiről, hogy egyszerűen megsütötték a vadat a tűz fölött, és kész is volt az étel. Egy új régészeti kutatás azonban egészen más történetet rajzol ki: az európai vadászó-gyűjtögetők étrendje meglepően kifinomult lehetett.
A kutatók ősi agyagedények falán megmaradt, úgynevezett „élelmiszer-kéreg” maradványait vizsgálták meg. Ezek az odaégett ételrétegek olyan nyomokat őriztek meg, amelyekből kirajzolódik, mit és hogyan főzhettek 5000–8000 évvel ezelőtt az európai közösségek.
Az eredmények szerint a kőkorszaki emberek nem véletlenszerűen keverték össze az alapanyagokat. Inkább tudatosan választották ki azokat, és a főzés módja régiónként is különbözött.
A fazekak falán maradt nyomok árulták el az étrendet
A kutatás során a tudósok 85 kerámiatöredéket elemeztek, amelyek 13 régészeti lelőhelyről származtak – a mai Dániától egészen az oroszországi Ivanovo régióig. Az edények közül 58-ban azonosítható növényi maradványokat találtak.
A kutatók mikroszkóp segítségével vizsgálták a megégett ételmaradványok sejtszerkezetét, így sikerült azonosítaniuk a különböző növényeket és más összetevőket. A tanulmány eredményeit a PLOS ONE tudományos folyóirat közölte.
A kutatócsoport az azonosított alapanyagokból még kísérleti ételeket is készített, hogy összehasonlítsák az új mintákat az ősi maradványokkal.
Oliver Craig, a brit Leeds-i Egyetem régészeti tudományok professzora és a tanulmány társszerzője a CNN-nek elmondta, hogy a csapat például pontyot főzött viburnum bogyókkal – amelyek a bodzához hasonló vörös bogyók –, illetve vadspenótot tölgylevelekkel és céklával kombináltak. Az ételeket replika agyagedényekben készítették el nyílt tűzön.
Nem egyszerű túlélők voltak
A vadászó-gyűjtögető életmódról sokáig az a feltételezés uralkodott, hogy az emberek egyszerűen a rendelkezésükre álló alapanyagokat dobták a tűzbe.
„A vadászó-gyűjtögetőkről általában azt tartják, hogy „csak bedobálták a dolgokat a tűzbe” – mondta Craig.
A kutatás azonban azt sugallja, hogy a kőkorszaki emberek sokkal tudatosabban főztek.
„A tanulmány vezető szerzője, Lara González Carretero egyszerűen csak oda nézett, ahová senki más nem nézett” – mondta Craig.
A szakemberek szerint ezek az emberek mély ismeretekkel rendelkeztek az ehető növényekről, gyökerekről, gumókról és bogyókról, és az alapanyagokat szelektíven kombinálták.
Már a kőkorszakban is léteztek „regionális konyhák”
A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása az volt, hogy Európa különböző részein eltérő főzési hagyományok alakultak ki.
Ukrajna és Oroszország határának közelében például gyakran kombinálták az édesvízi halakat vadfüvekkel, míg a mai Oroszország középső területein inkább az amarant növényeket és halakat párosították.
Dániában szintén használták az amarantot, de más formában: ott inkább a növény virágait fogyasztották.
„Ez tudatos választás” – mondta Craig.
A kutatók szerint bizonyos alapanyagok ma is jelen vannak a térség konyhájában. A vizsgálatok során több mintában talált galagonya bogyók például még mindig szerepelnek a lengyel, ukrán és orosz ételek között.
Többet gyűjtöttek, mint vadásztak
A tanulmány egy régi elképzelést is megkérdőjelez: azt, hogy a kőkorszaki emberek főként vadászatból éltek.
Mark Robinson, az angliai Exeteri Egyetem régészprofesszora – aki nem vett részt a kutatásban – úgy véli, a bizonyítékok inkább azt mutatják, hogy a növények sokkal fontosabb szerepet játszottak az étrendben, mint korábban gondolták.
„Az a feltételezés, hogy a kőkorszaki emberek főként a vadászatból éltek, „alapvetően téves” – mondta Robinson a CNN-nek.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az ősi receptek világát még mindig csak részben értjük.
„Még mindig rendkívül keveset tudunk arról, hogyan kombinálták az ételeket, vagy hogyan alakultak ki az étkezési hagyományok és receptek az idők során”.
Az azonban már most világos: a kőkorszaki európaiak konyhája sokkal összetettebb és tudatosabb volt, mint azt korábban bárki gondolta.
