Richard Gilroy tizenévesként veszítette el a pénztárcáját egy kanadai házban. Több mint fél évszázaddal később egy ács a padló alatt találta meg benne a fiú régi igazolványait, születési anyakönyvi kivonatát és egy 1975-ös színházjegyet.
Matty Goldsmith egy Dartmouth városában álló ház felújításán dolgozott, amikor a padlódeszkák alatt egy megviselt pénztárcára bukkant. A tárgy nem egyszerűen régi iratokat rejtett: egy ember kamaszkorának szinte érintetlen időkapszulája volt.
A tárcában középiskolai diákigazolvány, jogosítvány, születési anyakönyvi kivonat, egy egydolláros bankjegy és egy 1975-ös Hamlet-előadás belépője maradt meg. Az iratokból kiderült, hogy a tulajdonost Richard Gilroynak hívják – írja a People.com.
Egy helyi bejegyzés vezette el a tulajdonoshoz
Goldsmith nem dobta ki a megtalált tárgyat. Lefényképezte, majd egy helyi közösségi csoportban próbálta megkeresni Richardot.
A bejegyzést végül a férfi felesége, Donna Gilroy látta meg. Azt írta, férje él, jól van, és még mindig emlékszik arra, hogy 51 évvel korábban elveszítette a pénztárcáját.
Richard ekkor 68 éves volt. A régi igazolványokon még középiskolás arca nézett vissza rá. Bár az elvesztésre emlékezett, a tárca több tartalma számára is meglepetést okozott.
A padlódeszkák őrizték meg a kamaszkorát
A ház felújítása során gyakran kerülnek elő régi újságok, aprópénzek vagy levelek. Richard pénztárcája azért különleges, mert az iratok együtt maradtak, és pontos képet adtak arról, milyen tárgyakat hordott magánál egy kanadai kamasz az 1970-es évek közepén.
A Hamlet-belépő arra utalt, hogy 1975-ben színházi előadáson járt. A régi jogosítvány és diákigazolvány nemcsak azonosításra szolgált, hanem visszahozta azt az időszakot is, amikor Richard még iskolába járt.
A férfi azt tervezi, hogy a tárcát és a benne talált dokumentumokat bekeretezteti. Így az 51 évig rejtőző tárgy nem kerül vissza egy fiók mélyére.
Egy ács figyelmessége kellett a találkozáshoz
A történet fordulatát Goldsmith döntése adta. A pénztárca anyagi értéke csekély volt, könnyen építési hulladékként végezhette volna. Az ács felismerte, hogy az igazolványok valakinek fontos emléket jelenthetnek.
A közösségi média ezúttal nem távoli embereket kapcsolt össze, hanem egy helyi történet szereplőit. Egy rövid bejegyzés eljutott Richard feleségéhez, és néhány nap alatt lezárt egy fél évszázados rejtélyt.
Richard számára a visszakapott pénztárca nem azt mutatta meg, mit veszített el 1975-ben. Azt idézte fel, ki volt akkor, milyen volt az arca, és milyen előadásra váltott jegyet egy olyan estén, amelyre talán már nem is emlékezett.
