Több mint egy évszázada nem írtak le hivatalosan új, ma is élő macskafajt – egészen mostanáig. Bolívia köderdőiben a kutatók egy apró vadmacskát azonosítottak önálló fajként, amelyet a helyiek régóta Tilcayo néven ismernek. Az állat tudományos neve Leopardus tilcayo lett – írja a Reuters.
A vadmacska a dél-amerikai tigrismacskák csoportjába tartozik, és a bolíviai Yungas hegyvidéki erdeiben él. Ez a párás, gyakran felhőkbe burkolózó terület különleges élővilágnak ad otthont, miközben egyre nagyobb nyomás nehezedik rá az erdőirtás, a mezőgazdaság terjeszkedése és a bányászat miatt.
Kisebb, mint egy átlagos házimacska
A Tilcayo kifejezetten apró termetű. Körülbelül 46 centiméter hosszú, súlya pedig nagyjából 1,4 kilogramm, vagyis jóval kisebb lehet egy átlagos házimacskánál.
Paola Nogales-Ascarrunz, a kutatás egyik szerzője és a National Geographic felfedezője így írta le az állat külsejét: „Szőrzete világosbarna (…) és szabálytalan alakú, rozetta alakú foltok borítják az egész testét.”
Külsőre a Tilcayo könnyen összetéveszthető más tigrismacskákkal. Éppen ez volt az egyik oka annak, hogy ilyen sokáig nem ismerték fel önálló fajként.
A DNS-vizsgálat mutatta meg, hogy különálló fajról van szó
A kutatók több dél-amerikai országból származó 38 macska genetikai anyagát elemezték. A minták között nyolc múzeumban őrzött példány is szerepelt.
Az eredmények arra utaltak, hogy a korábban sokáig egységesnek tekintett tigrismacskák valójában öt genetikailag elkülönülő vonalat alkotnak. A bolíviai Tilcayo olyan jelentős genetikai különbségeket mutatott, hogy a kutatók önálló fajként írták le.
Jonas Lescroart, az Antwerpeni Egyetem evolúciós biológusa és a kutatás egyik koordinátora szerint az eredmény őket is meglepte.
„Nem számítottunk rá, hogy ez a bolíviai tigrismacska külön faj lesz. Eddig senki sem tekintette különálló állatnak, vagy akár csak alfajnak.”
A genetikai elemzés alapján a Tilcayo evolúciós vonala körülbelül 1,4 millió évvel ezelőtt válhatott külön a többi tigrismacskáétól.
Lescroart így magyarázta a különbség jelentőségét: „Minél több a különbség a DNS-ben, annál hosszabb az az időszak, amely alatt ezek az evolúciós vonalak elkülönültek egymástól.”
Egyelőre alig ismerjük a Tilcayo életét
Bár az új faj tudományos leírása elkészült, életmódjáról még nagyon kevés információ áll rendelkezésre.
A kutatók eddig mindössze két élő egyedet tudtak közvetlenül megvizsgálni, és csak néhány kameracsapdás felvétel készült az állatról.
A székletmintákban apró rágcsálók maradványait találták, ami arra utal, hogy ezek is a Tilcayo táplálékának részét képezhetik. A megfigyelőkamerák felvételei alapján valószínűnek tartják, hogy a vadmacska főként éjszaka aktív.
Az egyik ismert példány egy tízéves hím, amely jelenleg a bolíviai Senda Verde vadállat-menhelyen él. Korábban egy helyi család tartotta magánál.
A külseje indította el a kutatást
A tudósok figyelmét eredetileg az keltette fel, hogy a bolíviai példányok külseje nem igazán felelt meg azoknak a leírásoknak, amelyek főként brazíliai tigrismacskákon alapultak.
Paola Nogales-Ascarrunz szerint ez vetette fel bennük az alapvető kérdést: „Ez arra késztetett minket, hogy feltegyük a kérdést: valójában milyen tigrismacskákkal rendelkezünk Bolíviában?”
A genetikai vizsgálatok végül jóval nagyobb különbségeket tártak fel, mint amire előzetesen számítottak.
Peruban egy új alfajt is azonosítottak
A kutatás nemcsak a bolíviai Tilcayo felfedezését hozta.
A tudósok Peru Yungas régiójában egy új tigrismacska-alfajt is azonosítottak, amely a Leopardus tigrinus antisuyo nevet kapta. Az elnevezés az egykori Inka Birodalom Antisuyu nevű régiójára utal, amelyhez az állat élőhelye is tartozott.
A felfedezés a természetvédelem szempontjából is fontos
A tigrismacskák természetvédelmi helyzete eddig részben azért is volt nehezen megítélhető, mert több genetikailag különálló populációt egyazon fajként kezeltek.
A kutatók az új eredményeket továbbították a Nemzetközi Természetvédelmi Uniónak, az IUCN-nek. A következő értékelés során az öt genetikai vonalat már külön-külön vizsgálhatják, ami pontosabb képet adhat arról, melyik faj mennyire veszélyeztetett.
Lescroart szerint elképzelhető, hogy a Tilcayo külön értékelve nagyon magas veszélyeztetettségi kategóriába kerül.
Ennek különös jelentősége van a Yungasban. A hegyvidéki erdőket egyre inkább fenyegeti az erdőirtás, a mezőgazdasági területek terjeszkedése, az ember okozta tüzek és a bányászat.
Nogales-Ascarrunz szerint ezért fontos a tűzvészekben elpusztult erdők helyreállítása, a megmaradt természetes élőhelyek védelme és az erdőterületek közötti kapcsolatok megőrzése, hogy az állatok szabadon mozoghassanak közöttük.
A tanulmány vezető szerzője, Eduardo Eizirik szerint a Tilcayo felfedezése arra is rámutat, mennyi mindent nem ismerünk még a természetből.
„Az a tény, hogy megmutatjuk az embereknek, hogy még egy olyan jól ismert csoport esetében is, mint a macskafélék, még mindig vannak felfedezetlen fajok, fontos üzenetet közvetíthet. A világon még sok felfedezetlen faj létezik, és néhányuknak az a veszély fenyegeti, hogy kihal, mielőtt esélyünk lenne felfedezni őket.”
