A Connecticut államban élő Lindsey Rogers-Seitz és férje, Kyle élete mondhatni tökéletes volt. Három gyereket neveltek, és nagyon boldogok voltak együtt. Mindez azonban váratlanul megváltozott, amikor 2014. július 7-én elveszítették legkisebb gyereküket, a mindössze 15 hónapos Bent.
A gyászoló édesanya évekkel később megosztotta történetüket, „The Gift of Ben: Loving through Imperfection” című memoárja idén májusban jelent meg.
Olvasd el ezt is: A milliomos, aki évi 2 millió dollárt költ arra, hogy fiatalabb legyen: 5 órakor kel és 100 táplálékkiegészítőt szed be
A tragédia napján Kyle-nak kellett volna elvinnie Bent a bölcsődébe, de az autójuk hátsó ülésén felejtette a kisfiút a hőségben, és a gyerek életét vesztette. Bár az édesapa azonnal a kórházba sietett, amikor észrevette, mi történt, addigra már túl késő volt, és az orvosok semmit sem tehettek a fiáért.
Lindsey-t a bölcsődéből hívták fel, hogy figyelmeztessék, Bent aznap senki nem vitte be, és miután a nő hiába próbálta utolérni a férjét, a rendőrségre sietett, majd onnan a kórházba, ahol közölték vele a felfoghatatlan hírt.
Lindsey először attól tartott, hogy a férjét is elveszítette, hogy Kyle a történtek után öngyilkosságot kísérelt meg, de az orvosok elmondták, hogy a férfi fizikailag jól van, de kétségbeesett, és megkérdezték tőle, szeretné-e látni őt.
» A nő megváltoztatta a végrendeletét, miután megtudta, hogy a fia megcsalta a feleségét: „Azokat jutalmazza, akik megérdemlik”
» „A vőlegényem négyszer többet keres nálam, de nem hajlandó osztozni az anyagiakon”
» A férfi szerelme furcsán kezdett viselkedni, miután megszületett a gyerekük – ledöbbent, amikor megtudta az igazságot a nőről
» 3 csillagjegy, akikre csak úgy árad a szerencse 2023 őszén
„A kérdés összezavart. Miért ne akarnám, látni őt – gondoltam” – írta Lindsey a memoárjában, felfedve, hogy kezdeti, szinte ösztönös reakciója az volt, hogy valahogy megvigasztalja, megvédje a férjét.
Amikor bevitték őt Kyle szobájába, azonnal látta, hogy a férje teljesen összetört. „Soha nem fogom elfelejteni, amikor aznap bementem a kórházba, és a férjemet ott találtam egy szobában, de csak a kísértete volt annak a férfinak, akit ismertem”– idézte fel.
Miközben az ápolónők és a rendőrök odakint várakoztak a folyosón, Lindsey megpróbálta megnyugtatni a férjét. Odament hozzá, átölelte, biztosította róla, hogy szereti, és próbálta őt visszarángatni a gyász és kétségbeesés mélyéről. Hamarosan azonban új érzések uralkodtak el rajta, ahogy tudatosult benne, hogy a férje lényegében megölte a kisfiukat.
„Egy másfajta fájdalom is forrongott bennem, és néhány perc után a gondolatok legyőzték a kezdeti ösztönömet. Nem értettem, miért reagált így a testem, miért mondtam neki, hogy szeretem. Nem érdemli meg, hogy zokogjon. Hogy megérintsen engem. Hogy rám támaszkodjon. Ezek a karok ma reggel még Bent tartották. Nem tudtam megmenteni vagy sajnálni őt. Csak azt akartam, hogy szenvedjen, és a bőröm kezdett elhúzódni az érintése elől” – írta a nő a könyvében, felidézve életük legborzalmasabb pillanatait.
„Szeretlek, és itt vagyok, de szükségem van egy kis időre, hogy egyedül legyek” – mondta a férjének, mielőtt magára hagyta a szobában, hogy szembenézzen a saját gyászával.
„Az agyam a gyász és a sokk jeges vizében úszott. Elzsibbadtam. Semmit sem értettem. Megölte Bent, én mégis azt mondtam neki, hogy szeretem. Talán nem gondoltam át azt, amit mondok, vagy lehet, hogy ezt jelenti a szerelem” – írta Lindsey.
Hozzátette, hogy ha ő van a férje helyében, nem tudta volna elviselni a gondolatot, hogy a fia halálát okozta. Megkérte az ápolónőket, hogy adjanak nyugtatókat a férfinak, aztán leroskadt egy székbe a kórház folyosóján, és megpróbálta feldolgozni, vagy egyáltalán felfogni a történteket.
Az ügyben nyomozás indult, és a család a média figyelmének központjába került, miközben attól rettegtek, hogy esetleg két lányukat is elvehetik tőlük. Ez szerencsére végül nem történt meg, de hosszú utat kellett megtenniük a gyógyulásig.
Lindsey Rogers-Seitz memoárja erről az útról nyújt őszinte képet, arról, hogy sikerült megbocsátania a férjének, és hogy élte túl a gyászt a családja.
