Ahányan vagyunk, annyiféleképpen dolgozunk fel egy hírt, egy tapasztalatot – egy betegséget. Bár soha senkinek ne kellene szembenéznie a kegyetlen valósággal! De Charlie Kwentusnak és családjának nem volt más választása. A férfi rákos volt, és rohamosan fogyott az ideje. Mindent kipróbált, csak hogy leküzdhesse a kórt, aztán, amikor semmi sem vezetett eredményre eldöntötte, befejez minden kezelést, és a szeretteinek – az új közös emlékeknek szenteli hátralévő idejét.
Charlie imádta a gyermekeit. A két kislánya volt az élete fénye. Ezért is volt oly fájó számára, amikor megtudta, nem lehet ott velük a napon, amikor leérettségiznek, amikor férjhez mennek… Egy szülő szeretné látni a gyermekeit felnőni, de mivel tőle ezt megvonta az élet, kénytelen volt egy kicsit felgyorsítani az eseményeket.
Az édesapa kitalálta, hogy minden egyes nap, ami még hátramaradt az életéből, új emlékeket fog szerezni a családjával. Ő a minőséget választotta a mennyiség helyett. A döntésében pedig egy szervezet is segített neki. Így kerülhetett sorra az az est, amelyet a lányai sosem fognak elfelejteni.
Charlie bakancslistájának első pontjaként, egy háromhetes nyaralással indították a közös programokat Amerika nyugati részén. A család a vakáció minden percét egyként szívta magába, és buzgón raktározta el az élményeket.
Bár Maren még csak 9, Zoe pedig 13 éves volt, Charlie gondoskodott arról is, hogy hasznos tanácsokkal lássa el a gyermekeit arra az időre, amikor majd barátjuk lesz. Az esküvői pohárköszöntőnek sem jött még el az ideje, az édesapa viszont – az Annie’s Hope nevű szervezet segítségével egy olyan estélyt adhatott, ahol a kislányai hercegnőkként vonulhattak fel, és előre megtapasztalhatták a nagy nap izgatottsággal teli eseményeit, az édesapjuk társaságában.
A szervezet jóvoltából, Zoe és Maren elmehettek fodrászhoz, sminkeshez, körmöshöz, és ruhát is választhattak maguknak. A családot limuzin szállította az étterembe, ahol külön helyiségben várta őket a finom vacsora, illetve a táncparkett, ahol Charlie eljárhatta a megelőlegezett apa-lánya táncot a kislányaival.
A férfi bár küzdött ellene, mégse tudta végigjárni a táncot anélkül, hogy el ne sírta volna magát. Amikor az egyik lánya meglátta a lecsorduló cseppeket, megkérte az apukáját, ne sírjon. Charlie azonban megnyugtatta őt mondván, azok az öröm könnyei.
Az édesapa utólag bevallotta, az egész napot és élményt irreálisnak érezte.
„Ez elsöprő. Olyan, mintha csípjetek meg. Egy álomban vagyok” – fogalmazott. Egy álom, amelyben minden valóra válik, amit az idő megpróbál kegyetlenül elvenni Charlie-tól. Az Annie’s Hope pedig örül, amiért olyan pillanatokat tudott teremteni, amelyek fontos emlékül szolgálnak a családnak, amikor Charlie már nem lesz közöttük.
A család tudja, hogy Charlie mennyire szereti őket, és bár a sors szerencsétlen körülményeket osztott nekik, ők a legtöbbet hozták ki az együtt töltött időből. E rövid idő alatt közelebb kerültek egymáshoz, mint valaha, és ezért Charlie felesége, Courtney Beers hálás volt érte. Megjegyezte, hogy olyan érzés volt, mintha egy életre szóló emlékbankot építettek volna.
A család története bejárta a világhálót, és mélyen megérintette a felhasználókat, akik közül rengetegen imádkoztak Charlie-ért. A netezők meghatónak és felbecsülhetetlen értékűnek nevezték a férfi örökségét, és minden elismerésüket kifejezték az ötlete iránt.
„Nagyon sok gyereknek nincs esélye arra, hogy ezeket a dolgokat a szülőjével együtt tegye meg, mert hirtelen meghal. Ezek a lányok rájönnek majd, hogy milyen áldottak, amikor felnőnek” – fogalmazott egy felhasználó.
Charlie 2017 áprilisában hunyt el. A család elvesztette a férjet – az apát, a szeretet és a fény nagyszerű forrását. De a szívfájdalom közepette még mindig ott vannak azok a különleges emlékek, amelyekbe életük végéig kapaszkodhatnak.
