Bereczki Zoltán a Nincs Kamu! podcastban Ábel Anita vendégeként beszélt a magánéletéről, a két válás utáni újrakezdésről és arról is, hisz-e még a szerelemben.
Május végi Aréna–koncertjén tizenkétezer ember ünnepelte, a nézőtéren ülő Ábel Anita pedig elismerte, hogy többször is elsírta magát. Bereczki Zoltán számára azonban még egy ekkora szakmai siker sem jelentette azt, hogy megérkezett volna.
Az énekes a beszélgetésben az élete reflektorfény mögötti oldalát is megmutatta: beszélt a bizonytalanságairól, az önmagával vívott harcairól, és arról az érzelmi hullámzásról, amely az elmúlt időszakban végigkísérte.
Tizenkétezer ember előtt is meg kellett állítania magát
Az Aréna-koncertet több mint egyéves munka előzte meg, Bereczki Zoltán pedig elmondása szerint a színpadon is folyamatosan emlékeztette magát arra, hogy álljon meg egy pillanatra, nézzen körül, és próbálja valóban átélni azt, ami történik vele.
A siker nagysága akkor érte el igazán, amikor a közönség felkapcsolta a telefonok fényeit.
A hatalmas ováció azonban nem szüntette meg azokat a kételyeket, amelyek egy-egy fellépés előtt elfogják. Szerinte a művészek számára létezik egy különösen magányos pillanat közvetlenül a színpadra lépés előtt.
„Van egy magányos pillanatod, amikor meghalsz egy picit” – fogalmazott.
Ilyenkor úgy érzi, valójában nem rá van szüksége a közönségnek, hanem arra, amit a dalaival képes közvetíteni. Amint azonban kilép a színpadra, megváltozik a helyzet. A túlérzékenysége, amely a magánéletében sokszor megnehezíti a dolgát, ott a helyére kerül.
Bereczki Zoltán: „Nagyjából minden harmadik nap sírok”
A beszélgetés egyik legszemélyesebb pillanata akkor érkezett el, amikor Ábel Anita azt kérdezte tőle, hányszor vonult félre sírni az elmúlt hónapban.
Bereczki Zoltán nem próbálta elviccelni a kérdést.
„Nem tudom. Nagyjából minden harmadik nap sírok” – vallotta be őszintén.
Hozzátette ugyanakkor, hogy a könnyei nem kizárólag fájdalomból fakadnak. Az Aréna-koncertet megelőző hosszú munka során rengeteg feszültség halmozódott fel benne, amely az örömmel együtt még mindig dolgozik benne.
A magánélete szintén szóba került.
„Van két csoda szép lányom, van egy magánéletem” – mondta.
Azt sem tagadta, hogy utóbbi miatt is sírt, részletesebben azonban nem akart beszélni erről.
Két válás után is hisz abban, hogy vár még rá szerelem
Ábel Anita a két válás utáni újrakezdésre is rákérdezett: arra, vajon képes lesz-e Bereczki Zoltán ismét igazán közel engedni valakit magához, és hisz-e még abban, hogy új szerelem vár rá.
Az énekes szerint ezen a téren rendben lesz, és abban is biztos, hogy még várhat rá egy fontos találkozás.
A tökéletes párkapcsolatról ugyanakkor ma már nem egy ideális nő képe jut először az eszébe. Sokkal inkább saját magára figyel: úgy látja, először neki kell megtanulnia megfelelően szeretni és elfogadni önmagát.
Saját tapasztalataiból azt is felismerte, milyen könnyen válhat a hozzá legközelebb álló ember a belső feszültségek célpontjává.
„Nem azt lövi az ember, akinél nem megy át a páncélon, hanem azt, akinél jó nagy eredményt tud elérni, mert pontosan tudja, mi fáj neki” – jelentette ki.
Egy jövőbeli kapcsolatot ezért két egyenrangú ember találkozásaként képzel el, amelyben a saját belső harcai már nem a másikat sebzik.
Ötven felett azzal is meg kellett békélnie, amin nem tud változtatni
Az életkorával járó változásokról már könnyedebben beszélt. Elmondása szerint a hangját egyszerűbb formában tartania, mint a testét. Hiába tesz magáért legalább annyit, mint húszéves korában, az anyagcseréje már nem ugyanúgy működik.
A külsejére továbbra is figyel, közben azonban fokozatosan megtanulja elfogadni azokat a változásokat, amelyeken nem tud változtatni. A frizurával kapcsolatos problémákra pedig sajátos megoldása is van: baseballsapkát húz. Ezekből állítása szerint már 85 darabot gyűjtött össze.
A könnyedebb témák után Ábel Anita visszatért ahhoz a kérdéshez, amely talán a legpontosabban megmutatta, hol tart most Bereczki Zoltán: kereknek érzi-e az életét.
A válasza határozott nem volt.
Az énekes számára ugyanis a teljes beteljesülés azt jelentené, hogy már elvégezte mindazt, amiért erre a világra érkezett. Ő viszont továbbra is érzi magában azt a nyugtalanságot, amely új feladatok felé hajtja.
„Alig vagyok túl a felén. Hogyan lehetne kerek?” – tette fel a kérdést Bereczki Zoltán.
