A Meglepetés magazinnak adott friss interjújában Gálvölgyi János többek között a munka és magánélet egyensúlyáról beszélt. Bevallotta, bár a lányaival szoros a kapcsolata, ezt nem mondhatja el az unokáiról. A 77 éves Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész arról is őszintén nyilatkozott, ő nem egy „nagypapa típus”, és ennek oka is van…
Gálvölgyi szerint a szakma és a magánélet között „egyensúly nincs, legfeljebb harmónia van. Az egyik mindig a másik rovására megy. Fiatalabb koromban a mérleg nyelve nem mindig billent egyenletesen, de úgy érzem, rendben vagyok: két lányom van, mindenben segítenek, bármiről is legyen szó. Biztos vagyok benne, hogy nem lehettek rossz emlékeik, ha ilyen csodálatos emberek lettek. Eszter és Dorka is rendkívül segítőkész, nemcsak velünk, hanem másokkal szemben is” – fogalmazott a színész.
Gálvölgyi János visszaemlékezett azokra az időkre is, amikor a lányai gyerekek voltak.
„Amikor kicsik voltak, nem éreztem igazán, mit jelent édesapának lenni. Ha volt szabadidőm, igyekeztem minőségi időt tölteni velük: diavetítést tartottam nekik, és amennyire lehetett, jelen voltam az életükben. Ma is olyan ember vagyok, aki egy előadás után egyszerűen magára húzza a kapucnit, és mint a mesében, eltűnik. Nincs bennem az a késztetés, hogy otthon is a nagy művész szerepében legyek” – állítja a színművész.
Ami az unokáival való viszonyát illeti, Gálvölgyi őszintén bevallotta: „Nem vagyok igazi nagypapa típus, nincs nagyon szoros kapcsolatom az unokáimmal, még akivel egy házban lakunk, vele sem. Iskolába, edzésre jár, amikor itthon vagyok, amikor pedig hazaér, nekem van fellépésem. Tudom, hogy az unokákra nem mindig jutott elég időm, és ezért elnézést is kérek tőlük. Amikor viszont együtt vagyunk, annak persze nagyon örülök. Ugyanakkor szerencsésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Abban hiszek, hogy mindenkinek meg van írva az útja” – vélekedett a színész.
