Ki ne emlékezne arra az első riadalomra, amikor el kezdett lötyögni az első tejfoga? Én például egy határozott sírásba, toporzékolásba törtem ki, és el nem tudtam képzelni, hogy akkor most mi lesz velem.
A nyugtatások ellenére is szerettem volna már túl lenni a dolgon. Hiába jöttek a mesével, hogy majd aztán jön a kisegér és elviszi, és hoz helyette aranyfogat.
Bölcs nagymamák tanácsa szokott lenni ilyenkor az, hogy kössük meg a fogat egy cérnával, majd a másik végét akasszuk a kilincsre, és egy határozott mozdulattal be kell csukni az ajtót. Aztán lóg is a kiesett fog a cérna végén a kilincsen. Persze ijesztően hangzik, de még most sem tudom eldönteni, hogy ez a módszer-e a jobb, vagy az, amit egy írországi apuka vitt véghez csemetéjével.
A dublini központi park kellős közepén, gondolom egy szép vasárnapi séta alkalmával, egy 8 év körüli kisfiú, Adam fogát az édesapja a távirányítós helikopter segítségével távolította el. A kisfiú egyáltalán nem volt meglepődve, sőt, láthatóan élvezte az esetet. De, hogy a fogtündérben nem hisz, az biztos.
