Hujber Ferenc a Nemzeti Színház egyik főszerepét, Garas Dezső bizalmát és egy kivételes szakmai lehetőséget hagyott maga mögött, amikor Angliába költözött. Pincérként, kávézóban és építkezéseken dolgozott, mert meg akarta tapasztalni, milyen az élet a színházi próbatermeken kívül.
A döntése kívülről nehezen volt érthető. A Valami Amerika után országosan ismert színész lett, filmes és televíziós lehetőségeket kapott, a Nemzeti Színházban pedig Garas Dezső választotta ki főszerepre az Anyám, Kleopátra! című előadásban, amelyben Udvaros Dorottya játszotta az édesanyját.
Három hónappal később mégis visszaadta a szerepet, és Angliába ment kétkezi munkát végezni.
Máthé Erzsi mondata gyomrosként érte
A döntés mögött egy fájdalmas szakmai élmény is állt. A főpróbát megnézte Máthé Erzsi, aki a többiekkel ellentétben nem dicsérte meg a fiatal színészt.
Hujber Ferenc felidézése szerint keményen és egyenesen fogalmazott:
„Ferenc, maga nem jó ebben a szerepben. Még a második felvonást elhiszem magának. Az első felvonásban nem hiszem el, hogy maga író. Magának nincs súlya a színpadon. Maga nem élt” – emlékezett vissza a színész.
A kritika ott folytatódott, ahol a színész számára a legfájdalmasabb volt: „Maga még nem dolgozott soha. Maga még nem tapasztalt soha. Maga úgy játszik valamit, hogy nem tud róla semmit. Maga most csak játssza, de nem éli.”
Hujber Ferenc gyomrosként élte meg a szavakat. Próbált még keményebben dolgozni, de minél jobban erőltette a szerepet, annál inkább azt érezte, hogy kívülről figyeli önmagát.
„Egyre erőltetettebbnek éreztem, egyre jobban láttam magam kívülről, és egyszer csak robbant bennem ez az egész, és elmentem kétkezi munkásnak Angliába.”
„Egy színésznek kell, hogy legyen alaptőkesúlya”
A színész szerint az alakításhoz nem elég a technika és a tehetség. Úgy gondolja, a megélt veszteségek, konfliktusok, szerelmek és hétköznapi tapasztalatok olyan belső súlyt adnak, amelyet nem lehet kizárólag a próbateremben megszerezni.
„Akkor tudsz eljátszani jól egy apa szerepet, ha szülő vagy. Akkor tudsz eljátszani dolgozó munkást, ha dolgoztál már munkásként, ha megérted, milyen az, amikor kétkezi munkával keresed a kenyeret” – mondta.
A beszélgetésben elismerte, hogy egy színésznek olyan élethelyzeteket is hitelesen kell megmutatnia, amelyeket személyesen sosem élt át. Ettől függetlenül továbbra is hisz abban, hogy szükség van valamiféle belső alapra.
„Egy színésznek kell, hogy legyen alaptőkesúlya, és azt pedig az élettapasztalat adja.”
Kávézó, építkezés és felszolgálás
Angliában nem a színészi ismertségére épített. Dolgozott a Costa Coffee egyik üzletében, felszolgálóként és építkezésen is. Olyan helyzetekben kellett helytállnia, ahol a Valami Amerika sikere nem biztosított különleges bánásmódot.
A külföldi munkára nem egyszeri kitérőként tekintett. Amikor másodszor is Angliába költözött, ismét vállalt hétköznapi állásokat.
„Elmentem a Costa Caféba dolgozni, elmentem felszolgálónak, elmentem építkezésre dolgozni. Amikor az átlag civil szférában is van súlyod, azt én imádom.”
A színész szerint ekkor kezdett kialakulni benne az a magabiztosság, amely már nem kizárólag a hírnévből vagy a közönség rajongásából táplálkozott.
Fiatalon saját meghatározása szerint „túlhájpolt, elszállt hülye gyerek” volt, akinek egy sokkal tapasztaltabb színésznő mondta ki azt, amit mások nem mertek.
„Akkor az egy túlhájpolt, fiatal, mondhatni elszállt hülye gyerek volt, aki csak annyit tudott, hogy jött valaki, aki ezerszer több élettapasztalattal rendelkezett, mint ő, és kimondta azt a tutit, amit senki nem mondott neki el.”
A szakma nem bocsátotta meg könnyen a távozását
Hujber Ferenc szerint a színházi szakma egy része máig neheztel rá azért, mert otthagyta a Nemzeti Színházat és Garas Dezsőt. Mint mondta, Alföldi Róbert hívta fel a figyelmét arra, hogy ezt a döntést talán soha nem bocsátják meg neki.
Garas Dezsőről mély tisztelettel beszélt. Rengeteget tanult tőle, sok időt töltöttek együtt, és személyes történeteket is hallhatott tőle a gyerekkoráról, valamint a gettóban átélt időszakról.
Mégis úgy érezte, el kell mennie.
„Tudtam azt, hogy ha nem megyek akkor el, ebbe a végtelen ajnározásba bele fogok pusztulni. Nem fogom tudni elviselni sokáig, hogy rakják rád a súlyt.”
Évekkel később már úgy látja, képes lenne hitelesen eljátszani azt az írót is, akinek szerepére egykor Máthé Erzsi szerint még nem volt elég élettapasztalata.
„Azt most már meg tudnám csinálni. Most már meg tudnám csinálni azt az írófiút” – mondta.
