Valahányszor megkérdezték tőle, hogy milyen ízű a kávé sóval, ő mindig csak annyit válaszolt, hogy “édes”. Ez a léleksimogató szerelmi történet az elmúlt időszak legkedveltebb vallomása. Bejárta az egész világhálót!
Egy fiatalember egy gyönyörű lánnyal találkozott egy összejövetelen. A lány körül rengeteg férfi legyeskedett, a férfi pedig egy átlagos külsejű szolid fiatalember volt. A parti végén, a férfi összeszedte a bátorságát, és meghívta a lányt egy kávéra.
A lány kissé meglepődött, de elfogadta a meghívást. Egy kellemes hangulatú kávézóba mentek, de, amikor leültek az asztalhoz egyikük sem tudott megszólalni az izgatottságtól. A lány közben annyira kényelmetlenül érezte magát, hogy arra gondolt, milyen jó is lenne már hazamenni. Amikor a pincér kihozta a kávét, a férfi megkérte, hogy hozzon egy kis sót neki. Kissé furán nézett rá a pincér, de teljesítette a kívánságát.
A lány megkérdezte tőle, hogy hol tanulta ezt a különleges szokást.
“Amikor kisgyerek voltam a tenger mellett laktunk, sokat játszottunk a tengerben. Még mindig emlékszem a tenger sós ízére” – mondta a férfi.
“Mindig, amikor sósan iszom a kávét eszembe jut a gyerekkorom, szemem előtt lebeg a szülővárosom. Hiányoznak a szüleim, akik még mindig ott vannak” – mondta, és a szeme megtelt könnyel.
A lány nagyon meghatódott, megdobbantotta a szívét a férfi, aki tudott beszélni a honvágyról, a gyermekkorról, a szüleiről. Hamarosan ő is elkezdett beszélni a gyermekkoráról, a barátairól, a szülővárosáról. Akkor, és ott bizony elkezdődött valami közöttük. A következő találkozó is sikeres volt, hiszen a lány rájött, hogy mindig egy ilyen kedves, udvarias, toleráns, gondoskodó, és jószívű férfiról álmodott. Ha nem itta volna sóval a kávét, akkor valószínű sosem ismerte volna meg ilyen közelről.
A történetük természetesen nagy boldogságban folytatódott: összeházasodtak, és nagyon szép életük volt együtt. A nő valahányszor kávét töltött a férjének, mindig egy kis sót is odakészített mellé. Negyven év boldog házasság után a férfi megbetegedett, és meghalt. A felesége egy búcsúlevelet talált az asztal fiókjában. Ez állt benne: „Drágám, ne haragudj, de életemben egyszer hazudtam neked. Emlékszel, amikor először találkoztunk, és én sót kértem a kávéba? Akkor annyira zavarban voltam, hogy összekevertem a sót a cukorral. De nem gondoltam, hogy ebből a kis incidensből egy ilyen őszinte, és életre szóló kapcsolat alakul ki köztünk. Később próbáltam elmondani az igazságot, de soha nem volt bátorságom hozzá. Féltem, hogy nem bocsátasz meg nekem. Most már nyugodtam bevallhatom, soha nem szerettem a sós kávét! De, miután te készítetted nekem a sós kávé, számomra az volt a világ legédesebb kávéja. Bocsáss meg, kérlek! Örökre szeretni foglak!”
Próbáljuk meg minden helyzetből levonni a tanulságot. A csalódásokból is nagyon sokat tanulhatunk, és valahol mindig mindenben ott rejtőzik egy kis pozitívum, csak észre kell venni.
Egy nagy csalódás világraszóló pozitív vallomást is rejtegethet.
