Nagyjából egy hónappal ezelőtt robbant be a hír, hogy öt év után Lovász László végső búcsút int a mikrofonnak. Bár nem titkolták, hogy a Retro Rádió reggeli műsorvezetője egy számára kecsegtető területen kapott állást, a távozásának valódi okairól sosem beszélt a rádiós – mostanáig. A Médiapiac podcast friss epizódjában azonban Lovász Laci kitálalt: a vallomásától sokan csak pislognak…
Lovász László bevallotta, hiába érezte azt öt és fél évvel ezelőtt, hogy ha a nagy magyar rádiós legenda hívja, akkor menni kell, mégsem lettek barátok Bochkor Gáborral. Sőt, a rádió-tévés műsorvezető azt vallja, teljesen felemésztette őt az elmúlt fél évtized a szakma nagyágyúja mellett! Jelenleg a Dumaszínház kreatív igazgatójaként dolgozik, és bár a mikrofon is közel állt a szívéhez, mégsem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy profilt vált.
„Lehet, hogy rossz lóra tettem a humoromat illetően. Vagy lehet, hogy nincs is humorom. (…) Természetesen jelezték felém, hogy nem olyan jó feltétlenül, amit csinálok” – árulta el Lovász László a podcastben, amelyet a Story szemlézett. A műsorvezető ugyanis teljesen kibillent a testi-lelki egyensúlyából, és ez – állítólag – az éteren keresztül is érezhető volt.
Hajnali 5-kor már úton volt a stúdióba, ahol 10-ig megállás nélkül ment az élő adás. Bár délre mindig hazaért, a nap további óráiban a következő adásra készült, és igyekezett kipihenni magát. Ez azonban nem mindig sikerült. Óriási nyomás nehezedett rá amiatt, hogy úgy érezte, sosem lehetett önazonos. Állítása szerint az utóbbi 5 évben folyamatosan szerepet játszott, ez pedig rányomta a bélyegét nemcsak a magánéletére és a hangulatára, hanem a szakmai önbecsülését is aláásta.
Lovász László azt is bevallotta, mióta kilépett a Retro Rádió reggeli műsorából, nem is beszéltek Bochkor Gáborral.
„Ez egy laza társaságként indult, de mi nem lettünk barátok. Nem tudom, hol ment félre. Én az az ember vagyok, aki magában keresi a hibát” – fogalmazott a rádiós, aki annak ellenére is felszabadultan érzi magát, hogy egy számára új területen dolgozik.
