Ha szétnézünk a nagyvilágban, rengeteg olyan esetre bukkanunk, amikor ártatlan gyerekek születnek tönkrement családokban, ahol az alkohol- és a drogfogyasztás napi szintű.
Sajnos a legtöbb ilyen zűrös körülmények között fogant gyerek már attól a perctől halálra van ítélve, amikor megszületik. A kisbabák zöme ugyanis súlyos betegségekkel jön a világra, a gyógyulásra való esélyük pedig egyenlő a nullával…
Mohamed Bzeek egy nagyszerű ember, aki annak szentelte az életét, hogy enyhítsen az ártatlan kis teremtések kegyetlen sorsán. A szüleik felelőtlensége és a káros szenvedélyek, melyek rabul ejtették az életüket, sajnos ezeken a csöppségeken csattan: a csecsemők a betegségek végső stádiumával születnek, így bármennyire is kegyetlen, a napjaik meg vannak számlálva.
A hatóságok elválasztják őket a szüleiktől, de mit érnek el vele? Ettől még nem lesz jobb ezeknek a gyerekeknek, akiket az élet a szüleik hibája miatt büntet… De szerencsére ott van nekik Mohamed, aki maga is megjárta már a poklot.
A férfi azután dedikálta az életét a kicsiknek, miután vastagbélrákkal diagnosztizálták. Mohamednek egyedül kellett az egészet végigcsinálnia, senki sem volt mellette. A felesége elhunyt, egyetlen fia pedig súlyosan fogyatékos. Ekkor értette meg, mekkora szükség van egy meleg szóra, egy simogatásra, a támogatásra és a határtalan szeretetre.
Eddig nyolcvan halálosan beteg kisgyereket fogadott be, akiket a szíve minden szeretetével dédelgetett. Biztonságot, melegséget nyújt a kicsiknek az utolsó perceikben, és ez megnyugvással tölti őt el. Leírhatatlan gesztus, amit tesz, és hatalmas lélekjelenlét szükséges hozzá, de az adni akarás nála mindennél erősebb.
