A 31 éves Sarah Howell kevesebb, mint 1% esélyt kapott arra, hogy természetes úton teherbe essen, ezért ő és férje, a 32 éves Chris, az örökbefogadás mellett döntöttek. Amikor felhívták őket, hogy hazavihetnek egy kislányt, nagyon boldogok voltak, ráadásul a telefonhívást egy órával azután kapták, hogy megtudták, Sarah csodával határos módon mégis teherbe esett.
Sarah 11 hónap házasság után tudta meg, hogy endometriózisban szenved, ezért csak nagyon kevés esély van arra, hogy természetes úton teherbe eshet. „Ez borzalmas hír volt, és depressziós lettem tőle. Tudtuk, hogy családot szeretnénk. A férjem pozitívabb volt, és képes volt inkább a dolgok pozitív oldalát szemlélni, de számomra ez komoly gyászolási folyamat volt.” – mesélte Sarah.
Házassági tanácsadásra jártak, ami sokat segített nekik, és 3 évig próbálkoztak, hátha Sarah mégis teherbe esne. 2017 áprilisában egy chicagói reproduktív immunológushoz utaztak, ahol egy egész napon át tartó vizsgálat után közölték velük, hogy a természetes fogamzás valószínűsége kevesebb, mint 1%.
„Az, hogy hallottuk, milyen kicsi az esélye annak, hogy teherbe essek, lehetővé tette, hogy továbblépjünk, és elkezdjük átélni a gyász folyamatát, hogy valószínűleg soha nem tapasztaljuk meg a terhességet.” – mondta Sarah.
Ő és Chris ekkor eldöntötték, hogy készen állnak az örökbefogadásra. Már korábban is gondolkodtak rajta, és rendszeresen beszéltek is erről, amióta csak együtt voltak. Jelentkeztek, és felkerültek egy várólistára. 2018. január 31-én Sarah egy kicsit furcsán érezte magát, ezért elvégzett egy terhességi tesztet, és az életében először pozitív lett.
„Zokogtam. Annyira sírtam, hogy alig kaptam levegőt. Ez volt életem legnagyobb meglepetése. Emlékszem, aznap milliószor megkérdeztem magamtól, hogy lehetséges ez?” – mondta Sarah.
Alig egy órával később felhívták őket, hogy találtak nekik egy babát, akit örökbe fogadhatnak, és körülbelül 3 hét múlva már haza is vihetik. Amikor elmentek a kislányért, 2018. március 7-én, Sarah 8 hetes terhes volt. Azonnal megszerették a kislányt, ahogy beléptek a kórházi szobába, és átvették őt az édesanyja karjaiból.
De alig öt nappal azután, hogy hazavitték, vissza kellett őt adniuk, mert a szülők meggondolták magukat, amihez joguk van a szülés utáni 10 napban. Sarah, aki ápolónőként dolgozik, azt mondta, olyan mérhetetlen szívfájdalmat élt át, hogy attól félt, elvetélhet.
„Éppen etettem őt, amikor felhívtak. Kétségbeesve a padlóra zuhantam. Újra és újra azt hajtogattam a férjemnek, hogy ez biztos csak valami vicc. Mindig azt mondom, hogy az a fájdalom, amit aznap éreztünk, rosszabb volt, mint a három éves meddőség” – mondta.
Hónapokkal később, október 17-én, megszületett a fiuk, Noah, és azóta egy másik kisfiút is örökbe fogadtak – Levi most 1 éves – sőt, nevelőszülőkként egy harmadik, 2 hónapos kisbabát is befogadtak.
Sarah azt mondja, nem érez haragot a kislány szülei iránt, akik vissza akarták kapni a gyereküket, hálás nekik, hogy ha csak néhány napig is, de anyuka lehetett, életében először. „Nem érzünk irántuk semmilyen haragot. Ha tehetnénk, elmondanánk nekik, mennyire szeretjük őket, és milyen szerencsés az a kislány, hogy ők a szülei.”
A háromgyerekes virginiai édesanya hozzátette: „Nehezebb volt tőle elbúcsúzni, mint amit szavakkal ki tudnék fejezni. Valóságos halálesetként éltük meg, mert tudtuk, hogy valószínűleg soha többé nem látjuk őt. Ő tett minket szülőkké. Segített meggyógyítani a szívünk egy részét, amit megtört a meddőség. Ha csak néhány napra is, de anyává tett engem.”
Levi akkor lépett be a család életébe, amikor Noah egyéves volt, és bár Sarah és Chris eleinte féltek, hogy őt is elvehetik tőlük, mégis az örökbefogadás mellett döntöttek. „Tudtam, hogy ezt nem fogom tudni megakadályozni, ezért kiszolgáltatottnak éreztem magamat, és féltem újra megszeretni egy gyereket, amikor tudtam, hogy nem biztos, hogy velünk marad.” – mondta Sarah.
Ezután úgy döntöttek, nevelőszülőkként is fogadnak be gyerekeket, és idén június 29-én magukhoz vettek egy kisfiút.
„Három, három év alatti fiú anyukájaként úgy érzem, folyton takarítok, bírót játszok, vagy éppen pelenkát cserélek. Egy nap hiányozni fog ez az érzés, ezért emlékeztetem magamat, hogy élvezzem a pillanatot. Végül is ezért imádkoztunk olyan hosszú ideig. Három, három év alatti gyerekkel az élet minden bizonnyal kaland, és időnként teljes a káosz. De a sok nevetés és öröm minden mást felülmúl.” – mondta Sarah.
