Amikor Graeme Wilson először meglátta Harrietet, a kisborz sovány, piszkos és annyira legyengült volt, hogy segítség nélkül aligha maradt volna életben. A skót természetvédő hónapokon át gondozta az állatot, amely idővel teljesen hozzászokott az emberi jelenléthez. Most mégis elveszítheti őt: a hatóságok elutasították a kérelmét, amellyel engedélyt szeretett volna szerezni Harriet tartására. A férfi attól fél, hogy a vadonba visszaengedett borz nem élné túl az önálló életet.
Graeme Wilson nem házi kedvencet keresett, amikor áprilisban segítségül hívták egy bajba jutott borzkölyökhöz. A Harrietnek elnevezett nőstényt egy szarvasmarhák itatására szolgáló vályúban találták meg, alig száz méterre a kotorékjától, a skóciai Scottish Borders régióban.
A kis állat csontsovány volt, bundáját szennyeződés borította, és láthatóan hosszabb ideje nem jutott megfelelő táplálékhoz. Wilson, aki Denholmban vezeti a GW Ecology nevű vadállatmentő és rehabilitációs szolgálatot, azonnal gondoskodni kezdett róla.
Aztán valami olyasmit tapasztalt, amire korábbi állatmentései során nem volt példa.
Amikor elővette az etetőüveget, Harriet szinte azonnal felismerte, és természetes mozdulattal kezdett inni belőle. A természetvédő ebből arra következtetett, hogy valaki már korábban is nevelhette az állatot, mielőtt magára hagyta.
„Szinte ösztönösen reagált, amikor meglátta az üveget. Már ápoltam sérült borzokat, de ilyet még soha nem láttam” – mesélte a BBC-nek.
Wilson gondozása alatt Harriet megerősödött, visszanyerte egészséges testsúlyát, és egyre élénkebb lett. A férfi eleinte igyekezett korlátozni a közvetlen érintkezést, hogy a kölyök megőrizhesse természetes viselkedését. Később mégis azt tapasztalta, hogy Harriet szokatlanul erősen kötődik az emberekhez.
Amikor visszavitték a vadonba, Harriet hozzá menekült
A BBC és az ITV beszámolója szerint Wilson többször is megpróbálta visszaszoktatni Harrietet a természetes élőhelyére. A kísérletek nem úgy alakultak, ahogyan remélte: az állat megijedt az idegen környezettől, és visszaszaladt gondozójához.
Wilson szerint Harriet annyira megszokta az emberi társaságot, hogy már nem tudna biztonságosan boldogulni a vadonban. Attól tart, hogy a borz odamenne az utcán sétáló emberekhez vagy a kutyájukat sétáltatókhoz, akik veszélyesnek vélhetnék, és bántalmazhatnák.
„El tudod képzelni, hogy Harriet odamegy valakihez kutyasétáltatás közben vagy az utcán? Ennek csak egyféle vége lehet” – fogalmazott.
A természetvédő szerint a borzok társas állatok, Harriet pedig az embereket tekinti a saját közösségének. Úgy véli, ezért egy állatkerti elhelyezés sem feltétlenül volna megfelelő számára, hiszen az állat megszokta a közvetlen emberi kapcsolatot.
„Harriet felnevelése azt jelenti, hogy szüksége van az emberi interakcióra, nem pedig arra, hogy egy üvegfal mögé zárják, és onnan nézzék.”
Harriet és gondozója kapcsolatáról több fénykép és videó is megjelent a brit sajtóban. A felvételeken a borz a férfi kertjében mozog, kíváncsian vizsgálja a környezetét, és időnként játékosan közeledik hozzá.
Wilson álláspontja szerint a közös életük már nem pusztán az állat rehabilitációjáról szól: Harriet biztonsága is függhet attól, hogy olyan környezetben maradhasson, amelyet ismer.
Miért nem engedi a skót hatóság, hogy megtartsa a borzot?
A természetvédő oktatási célú tartási engedélyt kért a NatureScot nevű skót természetvédelmi hatóságtól. Azt szerette volna, hogy Harriet segítségével bemutathassa a közönségnek a borzok életét, a vadállatmentés felelősségét és azt, miért veszélyes megfelelő szakmai háttér nélkül emberhez szoktatni a vadon élő állatokat.
A kérelmét elutasították.
A NatureScot szerint Skóciában engedély nélkül jogellenes borzot fogságban tartani, Wilson kérelme pedig nem teljesítette a szükséges szigorú jogi feltételeket.
A hatóság két megoldást tart elfogadhatónak: Harrietet megfelelő engedéllyel rendelkező vadasparkban helyezik el, vagy lehetőséget biztosítanak számára, hogy szabadon mozoghasson Wilson kertje és a környező természetes területek között.
Ez utóbbi esetben a férfi továbbra is etethetné az állatot, és menedéket is biztosíthatna neki. Nem korlátozhatná viszont a mozgását, és nem tarthatná fogva.
A NatureScot hangsúlyozta, hogy Harriet jóléte a legfontosabb szempont.
„Folytatjuk az egyeztetéseket Wilson úrral és más érintett szervezetekkel, hogy gyakorlati megoldást találjunk erre az egyedi helyzetre” – közölte a szervezet.
Wilson attól tart, hogy a szabad mozgás lehetősége nem oldaná meg a problémát. Harriet kíváncsisága és az emberektől való félelem hiánya szerinte továbbra is veszélybe sodorhatná az állatot.
Az állatvédők között is vita alakult ki Harriet jövőjéről
A történet nemcsak a természetvédő és a hatóság közötti nézeteltérés miatt vált ismertté. A brit vadállatmentő szervezetek egy része komoly szakmai kifogásokat fogalmazott meg Wilson eljárásával kapcsolatban.
A British Wildlife Rehabilitation Council (BWRC), a Scottish Badgers és a Badger Trust közös állásfoglalásban hangsúlyozta, hogy a vadállatok mentésének elsődleges célja a természetes élőhelyükre való visszatérés elősegítése, nem pedig a tartós fogságban tartásuk.
A szervezetek szerint a fiatal Harrietet korábban más borzkölykökkel együtt, erre megfelelően felkészült rehabilitációs központban kellett volna gondozni. Álláspontjuk szerint az emberhez szokás önmagában nem indokolhatja, hogy egy vadállat élete végéig fogságban maradjon.
A vita következményeként a BWRC felfüggesztette Wilson tagságát, arra hivatkozva, hogy nem tartotta be a szervezet alapelveit.
Wilson vitatja a kritikákat. Azt állítja, hogy Harriet már akkor hozzászokott az etetőüveghez és az emberekhez, amikor hozzá került, ezért a jelenlegi helyzetet nem az ő gondozási módszere idézte elő.
„Nem akartam borzot, és soha nem tartanék meg olyan borzot, amelyet vissza lehet engedni a természetbe” – mondta az ITV-nek.
A természetvédő szerint a kérdés most már az, hogyan lehet a lehető legbiztonságosabb jövőt biztosítani az állatnak.
Harriet megsérült, ezért elhalasztották a szabadon engedését
A történet november elején újabb fordulatot vett. Az ITV november 6-i beszámolója szerint eredetileg november 9-re tervezték Harriet szabadon engedését, de az állat időközben megsérítette az egyik hátsó lábát.
Az állatorvos ezért azt javasolta, hogy a borz csak akkor kapjon ismét szabad mozgási lehetőséget, ha már legalább egy hete rendesen jár.
Wilson továbbra is attól tart, hogy a kiengedés súlyos veszélyekkel járhat, miközben a NatureScot és az érintett állatvédelmi szervezetek még keresik a megoldást.
A skót rendőrséget is tájékoztatták az esetről. Harriet sorsáról egyelőre nem született végleges döntés.
