A kis dolgoknak tűnő kezdeményezéseknek, megvalósításoknak is sok esetben óriási jelentőségük lehet. Ez igaz az alábbi kisfilm esetében is, amelynek igaz története 1986-ra nyúlik vissza. Tájföld egy déli kis szigetén, ahol parányi szabad hely sincs, a kis falu gyakorlatilag úszik a tengeren. A gyerekek, noha szeretik a focit, de még soha nem volt alkalmuk rúgni a bőrt.
Ami a sportot illeti, csak csónakversenyeket tudnak szervezni, illetve a másik szórakozási lehetőség: hallgatni a kifogott nagy halakról szóló meséket. Egy nap azonban a srácoknak támadt egy ötletük: focicsapatot alakítottak, és elhatározták, hogy világbajnokok lesznek, a falubéliek ezt pedig igencsak nevetségesnek találták.
Viszont a csapatnak nem volt pályája, de nem csüggedtek, fákból eszkábálni kezdték a „stadiont”, iskola után mindenki segédkezett, és a kitartó munkájuk eredményeként végül felépült az úszó focipálya. A pálya eléggé imbolygott, szögek is kiálltak a deszkákból és a labda is gyakran a vízbe esett, a gyerekekkel együtt.
De a kis pályának is voltak előnyei, hiszen kiváló lett az ifjú focisták lábmunkája. Egyik reggel az egyik srác egy szórólapot hozott, amelyen egy focibajnokság volt meghirdetve. Némi hezitálás után, a fiatalok úgy döntöttek nekivágnak a mérkőzésnek, a falusiak még dresszel is meglepték őket. Megérkezvén a bajnokság helyszínére, a srácok igencsak izgultak, de mikor elkezdődött a mérkőzés, maguknak is meglepetést okoztak, hogy mennyire jók. Könnyebb volt a nagykapuba betalálni, mint a már megszokott sajátjukba, a kicsibe. Sikerült bejutniuk az elődöntőbe, majd ott már nehezebb dolguk volt, hiszen esőben kellett egy jobb csapat ellen játszaniuk. A cipőjük megtelt vízzel, ezért lassabban tudtak mozogni, ezért az ellenfél az első félidőben 2–0-ra elhúzott. A második félidőben már mezítláb álltak pályára, mint odahaza.
A játék sokkal jobban, gyorsabban és kényelmesebben ment és sikerült egyenlíteniük a fiúknak. De sajnos győzni nem tudtak, mivel gól kaptak. Nem voltak csalódottak, örültek, hogy eljutottak idáig is, és az otthoniak büszkék voltak rájuk. Évek múlva a csapat egy modern, teljesen szögmentes pályát épített a faluban, azóta Dél-Tájföld legjobb ifjúsági csapatává váltak.
