Fenyő Miklós halála óta az R-Go frontembere nem találja a helyét. Az elmúlt évtizedek emlékei túl sokat jelentettek ahhoz, hogy elhalványuljanak. Telik ugyan az idő, és azt mondják, az begyógyít minden sebet. Szikora Róbert azonban úgy érzi, sosem fogja tudni feldolgozni a barátja elvesztését.
Az énekes a Borsnak adott interjúban beszélt élete legnehezebb időszakáról és a gyászról, amely nem akar enyhülni. Fenyő Miklós halála ugyanis egy olyan csapás volt számára, amelyet képtelen megemészteni.
„Én rögtön elfogadtam, mikor megtudtam. De az emberek pótolhatatlanok… közös témánk volt mindig a futball: ott azt mondják, minden játékos pótolható. De a valóságban nincs így” – fogalmazott Szikora Robi még márciusban. Azonban az elfogadás és a beletörődés között hatalmas különbség van, főként hogy a fájdalom sehogy sem akar szűnni.
Bár volt köztük mosolyszünet, a két zenész közti kapcsolat messze túlmutatott a szakmain. Ismeretségükből és kollegialitásukból több évtizedes barátság született, amelyet tartalmas beszélgetések és sok nevetés tarkított. Nemcsak a közös témák kötötték őket össze, hanem hosszasan el tudtak beszélgetni az élet dolgairól is. Ezt az űrt pedig nem pótolja ma már semmi és senki.
„Nem tudok többet vele röhögni, énekelni. Nem lesznek már több órás beszélgetések, fociról elmélkedések. Olyan erős kötelék volt köztünk, amit csak a halál tud elvágni” – vallotta Szikora Robi.
Az R-Go énekese azt is beismerte, képtelen túljutni a veszteségen. „Semennyire nem dolgoztam fel. Az idő rá tud dobni egy nagy lepedőt, de mindig felsejlik, hogy egy barátod eltűnt az életedből. Kiszakadt. Az a seb ott van, és újra és újra felszakad. Meccsek után mindig beszélgettünk. Most is nézem a meccset, gól van, nyúlok a telefonhoz és gondolkodom, hogy te jó ég, hova nyúlok, már nincs Miki, már nincs kinek telefonálnom. Meghalt, nincs miről beszélni” – nyilatkozta fájdalommal Szikora Robi a Borsnak.
Az énekes azt is megjegyezte, „több száz órát beszélgettünk Mikivel, olyan volt, mint egy régi házasság, mi már mindent ezerszer kibeszéltünk. Olyan, mintha egy nagyon közeli családtag meghalt volna. A barát az, akit magad elé engedsz dolgokban, na ő ilyen volt” – foglalta össze Szikora Róbert.
