Cserháti Zsuzsa egyike azon énekesnőknek, akik történelmet írtak nemcsak a hangjukkal, hanem a teljes életpályájukkal együtt. Feleleveníteni azt, ami leutánozhatatlan, lehetetlen küldetésnek tűnik, főként úgy, hogy a művész vállára még ránehezedik az énekesnő emléke előtt való tisztelgés nyomása is… Nótár Mary azonban ezt a feladatot kapta: legyen Cserháti! És bár jelen volt Mary is a Hamu és gyémántban, voltak olyan pillanatok a produkció során, amikor bizony megállt az idő, kinyílt az a bizonyos csodaátjáró, és Cserháti Zsuzsa énekelt élőben a színpadon.
Nótár Mary derekasan bevallotta, legszívesebben elsírta volna magát éneklés helyett. Talán ezért is akadt el a hangja a műsor közben. De nagyon izgult, aztán valahogy ezt sikerült magában leküzdenie. Azonban ha emiatt most távoznia kell a műsorból, azt is abszolút megértené.
Liptai Claudia teljes mértékben együttérzett az énekesnővel. Meg is jegyezte, annyira furcsa ez a művész-szakma, „hogy Zsuzsa is visszatért a semmiből, és kitette magát annak, hogy így tért vissza ahhoz képest, hogy amikor abbahagyta az egész pályáját, akkor egy bombanő ment el, és mindenki ezt várta. És annyi mindent elvárnak tőlünk!” – fogalmazott.
Azonban gyakran történik az, hogy bár hajtja az adrenalin, azért érzi egy művész, hogy „nem az vagyok, hogy nem ilyen voltam, vagy hogy tudnék én úgy visszaragyogni, ahogyan voltam régen? Ez egy nagyon komoly magányosság, egy furcsa helyzet. (…) És tudom, hogy fáj, hogy ezt most nem tudtad úgy elénekelni, vagy hogy jött ez a blackout, de látod, ezt várják el, hogy nem állhatsz meg! Ez egy nagyon furcsa, hülye szakma, és nagyon sokan ebbe belehalnak. (…) Kívánom neked, hogy te egy olyan egészséges ember maradj lelkileg, mint amilyen vagy. És szeresd magad, mert csoda vagy. Hamu is vagy, gyémánt is vagy, ennek a kettőnek a keveréke vagy. Köszönöm” – intézte Claudia a szavait Maryhez.
Stohl András is belement a mélységekbe. „Pont az ő élete, meg pont az, hogy egy ekkora tehetség, egy ilyen elképesztő hang hogyan tud feldarálódni abban, amiről a Claudia is beszélt, hogy tudjuk elveszíteni, és hogy beszélhetünk róla, amikor már nincs? Miért kell idáig eljutni? És talán nem véletlen, hogy elment a szöveg… Olyan, mint hogyha ennek így kellene lennie. Mintha így állítanánk neki emléket, hogy… nem is tudom, talán nem is lehet őt utánozni. De nagyon szépen köszönöm, hogy megpróbáltad” – vallotta a színész.
„Voltak Cserháti Zsuzsánál nagyobb és jobb énekesek, a fiatal korszakában. És amikor visszatért, valóban nagy és erős hangja volt, de annál is voltak jobbak, ilyen-olyan szempontból. Egyvalamit nem tudott vagy mert senki megcsinálni: azt, hogy az egész életét odatette. Azokat az éveket, amikor ivott, azokat az éveket, amikor egyedül hagyták, azokat az éveket, amikor bárokban kellett megalázó helyzetekben énekelnie, amikor lemezeket vettek el tőle. És ennek a te produkciód szempontjából az a lényege, hogy ő nem mozgott, nem fintorgott, nem dobált. Ő csak megállt és énekelt. És addig, amíg izgultál és lépegettél jobbra balra, addig nem is jött meg. De amikor egy kicsit lenyugodtál, volt egy pillanat, amikor nagyon megvolt, amikor tudtál rá figyelni, és te is a lelkedből énekeltél, nem tudatosan kerested, aztán a saját érzelmeid egy kicsit elmosták ezt az egészet” – fogalmazott Hajós András annyit még hozzátéve, a rontás nem is olyan lényeges itt most, mert „ez nem egy szövegtanuló verseny”, de igazából zavarban van, és ez a szavaiban is érződik.
Lékai-Kiss Ramóna próbálta megvédeni Nótár Maryt kiemelve, hogy a tizenkét élő műsorból összesen most vétett egy hibát – ez nem a világvége, tekintettel lévén arra a sok munkára, gyakorlásra, időre és energiára, amelyet a versenyzők hétről hétre beletesznek a Sztárban Sztárba. Hozzátette, hiba ide vagy oda, szerinte Marynek a döntőben a helye.
„Csodálatos emléket állítottál Cserháti Zsuzsának! Azt sugárzod most, hogy nem mindig a tökéletes a legjobb – és ennyi! Ezt hagyd itt a színpadon, menj tovább, készülj a következő produkciódra. Egy zseni vagy, ezt te is tudod, Mary! Van ilyen, az emberrel előfordul, nem ez alapján fogunk téged megítélni, hiszen tudjuk, hogy egy csodálatos énekesnő vagy. És a lényeg, (…) hogy van ezekben a dalokban valami megmagyarázhatatlan, ami átível időn, generációkon, és mindenkit megérint (…), és rájöttem, hogy nem kell mindent megmagyarázni, csak érezni kell! És te amit csinálsz a színpadon, mi érezzük” – fogalmazott a színésznő.
