Menj csak, intézd el a parkolószelvényt, addig legalább kérdést írok az ÁtVágóba – mondja István, miközben a kezembe nyom némi aprópénzt az akcióhoz. Nálam csak papírpénz van, azt pedig ezen a környéken nem fogadja el az automata. Mire visszaérek már a kávét készíti.
– Hány kérdést írtál meg, amíg a parkolást intéztem?
Egyet. Nem olyan könnyű ám kérdést írni ehhez a műsorhoz!
Ezzel a vetélkedővel szeretném visszahozni a klasszikus műveltségi vetélkedőt, ami azt jelenti, hogy elsősorban tudás alapú kérdésekre kell majd válaszolni. Ehhez azonban a kérdésírónak is megfelelő forrásokat kell találnia, hogy a válasz tényleg hiteles legyen. Annyit elárulhatok, nem lesznek olyan könnyűek a kérdések, hogy a játékos a kisujjából kirázza a válaszokat.
– Mikor volt utoljára klasszikus, tudás alapú műveltségi vetélkedő Magyarországon?
A saját pályafutásomat tekintve a Mindent vagy semmit! című vetélkedőt említeném. Ugyan a Legyen ön is milliomos-t is így szokták aposztrofálni, holott az már nem volt klasszikus tudás alapú játék, hiszen meg volt spékelve bulvárkérdésekkel.
– A „Mi Zámbó Jimmy eredeti keresztneve?”- típusú kérdésekre gondolsz?
Nem feltétlenül, mert erre logikailag rá lehetett jönni, hiszen négy lehetséges megoldásból választhatott a játékos. Az ÁtVágóban azonban már ilyen sem lesz. Több műveltségi vetélkedőt próbálok kombinálni. Három fejezetből álló játék lesz, az elején villámkérdésekkel. Ezek még viszonylag könnyebbek lesznek. A műsor elején így választunk majd ki három játékosból kettőt. A második játékrészben, ahol már csak ketten vannak, szintén villámkérdések jönnek, csakhogy lesz a kérdések között egy felderítendő kapcsolat. Aki az összefüggést elsőként felismeri, az megy a harmadik fordulóba, ahol már lesz idő és mód egy-egy kérdéssel behatóbban foglalkozni. Ez lesz a műsor „átvágó” része, ami egy picit hasonlítani fog a Milliomosra. Ekkor a játékosnak mindössze annyit kell eldöntenie, hogy amit hall, igaz vagy nem, és a döntését a saját pénzét kockáztatva kell megtámogatnia. A tétek pedig egyre csak emelkednek. A játékosoknak tudniuk kell, hogy ismét csak nem leszek „jótékonykodó Róbert bácsi”, mert nekem vigyáznom kell a STORY4 pénzére, tehát – ahogy a Milliomosban is – nagy csatákra van kilátás….
„10 millió forint – fél óra alatt”
– Ugyanakkor, ha ügyes, akár el is vihet fél óra alatt 10 millió forintot.
Az azért nem rossz órabér, ugye? A játékosnak természetesen az az érdeke, hogy minél több pénzt elvigyen tőlünk. Meg kell próbálni, nem lehetetlen! Sok pénzt osztottam már szét ilyen formában az elmúlt évtizedekben. Természetesen azt is tudom, hogy jót tesz egy műsornak, ha abban minél több pénzt nyernek. Az viszont már nem, ha mindig mindenki nyer. Az unalmas. Egy tévéműsor vonzereje mindig a dráma. Hogyan lehet drámát előidézni? Ha egy roppant rátermett ember mégsem nyer sokat, vagy egy nem túlságosan felkészült ember mégis nagyon sok pénzt nyer. Mert így is lehet játszani. Ha pedig a felkészültségéhez méltó összeggel távozik, akkor győzött az igazság!
– Elárulod, milyen kérdést írtál, amíg magadra hagytalak?
Miért ne? A „Watergate-ügyre” vonatkozó kérdést írtam meg. Az én generációmnak ez olyan, mintha tegnap történt volna, és szerintem te sem tudod, hogy a botrány névadója valójában micsoda.
– Hogyne tudnám! Nem egy „vízkapu”, hanem egy amerikai politikai botrány induló helyszíne, ami a hetvenes években Nixon elnök lemondásához vezetett.
Stimmel! De fejemet rá, hogy arra már nem tudsz kapásból válaszolni, mennyi idő telt el a Watergate-botrány kirobbanása és az amerikai elnök lemondása között!?
– Nyertél!
Ugyeugye? Én se tudtam fejből, csak sejtettem. Azt már nem mondom meg, hogy ebből végül milyen kérdés kerekedett, de épp’ annak néztem utána, hogy hol találok hiteles információkat az ügyről. Ugyan hihetetlenül nagy segítség az internet, de mivel boldog-boldogtalan írogat a világhálóra, ki kell választani, melyik forrás a hiteles. Ez a nehezebb feladat.
Mennyivel könnyebb lett volna az életem 20 évvel ezelőtt az internettel! Ha körbenézel a szobában, elég sok könyvet látsz.
– Plafonig érő könyvespolcaid vannak, tele könyvekkel.
És a dolgozószobámat még nem is láttad! Ott szintén ugyanennyi – ha nem több – könyespolc található, elsősorban kézikönyvekkel. Ne tudd meg, mennyit forgattam őket, amíg nem volt internet! Ma már alig nyitom ki őket. Mindenesetre szép feladat volt utána nézni egy adatnak a világháló nélkül, de nagyon élveztem.
– Nem titok, hogy párhuzamosan tárgyaltál a STORY4-gyel és az RTL Klubbal a visszatérésedről.
Igen, és emiatt lelkiismeret furdalásom is van.
– Kivel szemben?
Az RTL egyik vezetőjével szemben. Én ott kifejezetten ráutaló magatartást tanúsítottam, hogy ha továbbra is náluk lesz a Milliomos, akkor együtt fogok velük működni, de aztán elcsábultam a saját műsorom felé. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Friderikusz remek választás volt, biztos vagyok benne, hogy másként fogja csinálni. Nyilvánvalóan olyasmit tud, amit én nem, de zárójelben hozzáteszem, hogy biztosan én is tudok olyat, amit ő nem. Alig hiszem, hogy azt a fajta feldolgozását fogja alkalmazni a kérdéseknek, amit én. Ez persze nem baj, lehet, hogy az övé szórakoztatóbb lesz, viszont az enyém valószínűleg informatívabb volt.
„Szeretném, ha sikeresebb lenne a műsorom, mint Friderikuszé”
– Friderikusszal milyen a viszonyod?
Mindig változó.
– Mikor beszéltél vele utoljára?
Régen.
– Nem hívott fel, amikor elvállalta a Milliomost?
Nem.
– Elvártad volna, hogy felhívjon?
Abszolút nem. Amikor egy színész olyan szerepre készül, amiből korábban már filmet is forgattak, tudatosan nem nézi meg a filmet. Nem akarja, hogy befolyásolja. Éppen ezért elképzelhetőnek tartom, hogy Friderikusz egyetlen korábbi adásomat sem nézte meg. Én persze puszta kíváncsiságból meg fogom nézni a Milliomost.
Nagyon szeretném, ha az én műsorom sikeresebb lenne, mint az övé. Aztán, hogy mi számít sikernek egy kis és egy nagy tévé összehasonlításában, az megint más kérdés. Ha majd átmegy a Fridi-féle Milliomos az RTL2-re – ami egy hasonlóan kis csatorna lesz –, akkor lesz korrektebb az összemérés. Különösen akkor, ha egyszerre kerülünk adásba. Azt nagyon bírnám!
Elárulok valamit. Ezt még soha nem mondtam senkinek. Amikor a Milliomost csináltam az RTL-en, a TV2 ránk indította Jakupcsekkel a majdnem teljesen azonos arculatú Multimilliomost, a miénktől eltérő időpontban. Ragaszkodtam hozzá, hogy egymással szemben menjünk. Azt mondtam, teremtsünk olyan helyzetet, hogy a néző dönthessen. Gyakorlatilag így lett a Milliomos napi műsor, mert a konkurencia is naponta adta a másikat. Sokan döntöttek mellettem. Ahogyan természetesen maradtak azért a Gabi által vezetett műsor mellett is.
Nincs olyan televíziós személyiség, akit mindenki egyformán szeret. Nekem elég széles volt a rajongótáborom, különben nem nyertem volna meg sokszor „Az év műsorvezetője” díjat. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy a közéleti szerepem következtében nagyon sokan elfordultak tőlem. De ez benne volt a pakliban. Előre tudtam.
– Megbántad?
Szó nincs erről! Alig van, amit megbántam volna az életemben. Ezt a kérdést egyébként a hetvenes években tettél fel nekem először. Akkor hagytam ott az én jó vegyészmérnöki- külkereskedelmi karrieremet. Kérdezték, hogy megérte-e. Akkor azt mondtam, ezt a kérdést soha nem fogom magamnak feltenni. Nincs ellenpróba, hogyan folytatódott volna úgy az életem. Mindenesetre a televíziós pályám nem alakult rosszul. Alapvetően elégedett ember vagyok. Ugyan „a vége” nem volt szép TV2-nél, mint derült égből a villlámcsapás ért a kirúgásom híre.
– Lelkileg feldolgoztad már a történeteket?
Nem teljesen, és ebben még a bíróságnak is lesz szava, hiszen még ráadásul be is vagyok perelve. Ha már ilyennek kellett az életemben előfordulnia, akkor a lehető legszerencsésebb időpontban történt, mert legalább el tudtam menni nyugdíjba. De minden jel arra utal, hogy ennek a pályának nincs még vége, és ezért hálás vagyok a sorsnak, meg a STORY4-nek is.
– Miért választottál minket?
Elsősorban azért, mert végre saját fejlesztésű műsorban próbálhatom ki magam. Másrészről szomorúan veszem tudomásul, hogy a műveltségi vetélkedőknek vissza kell szorulniuk a kis tévékre. Azt a fajta nézettséget, amit a kereskedelmi televíziók elvárnak, zömmel olyan műsorokkal lehet elérni, amelyekben más is van, mint puszta tudás. Ott már kell bulvár is, amire a legszélesebb nézőközönség kíváncsi. Nem biztos, hogy a műveltség ilyen. Egy ennél valamelyest alacsonyabb nézettség egy kis televízióban viszont még sikeres is lehet.
– Említetted az előbb a nyugdíjat. Abból sem csináltál titkot, mennyit kapsz pontosan.
Valóban közzétettem a sajtóban, s akkor derült ki, hogy 165 ezer forinttal a magasabbak közül való vagyok, mivel életem nagy részét állami alkalmazottként töltöttem. Vegyészmérnök voltam egy gyógyszergyárban, külkereskedő egy külkereskedelmi cégnél, majd a Magyar Televízióban is állami alkalmazottként dolgoztam, ezért akárhogy is számolunk, ez az összeg jár.
– Ha már a közzétételnél tartunk: a minap láttam a Facebookon, hogy több száz „lájkot” kaptál egy fotóra, amelyen basszusgitározol.
El sem hittem! Az a fotó két és fél éve fent van az albumomban, és most egy internetes ismerősöm kezdeményezésére előkerült. Nagyon jólesett a szeretet ilyen megnyilvánulása.
– Pedig a kép sem ma készült! Mikor fogtál utoljára hangszert a kezedben?
Három nappal ezelőtt. Az egyik zenekari tag, kedves barátunk zenetermében. Amikor felújította a lakását, épített egy külön „zeneszobát”, azóta ott játszunk, s nem a pincénkben.
– Javarészt saját magatoknak játszotok, ritkán álltok közönség elé. Nem hiányzik a koncert?
Inkább a zenénkre fogékony közönség hiányzik. Az én zenésztársaim „civilek”, nem szívesen lépnek fel. És a műfaj, amit játszunk, nem is annyira népszerű, mint a rock, mert klasszikus jazz-ben utazunk.
– Visszatérve az eredeti témához, egyet árulj el a beszélgetés végén! Mikor lennél a legboldogabb az ÁtVágóval kapcsolatban?
Amikor majd beindul az internetes játék is. Persze ennek ma sem lenne akadálya, de mivel ez napi műsor lesz, ezért az induláshoz több ezer kérdést kell összeállítani. Ahhoz pedig egyelőre nincs annyi, hogy a játék az interneten is játszható legyen. Egyebek közt ezzel is nyert a STORY4, mert tudták, hogy a világháló a gyengém, s megígérték, hogy az ÁtVágónak az interneten is lesz nyoma – nem is akárhogyan!
Akkor leszek boldog, ha már ez is beindult.
Sándor András
