Bruno Mars egy világszenzáció, és aligha lehet őt überelni. Freddie azonban csak jött és hozta a hangulatot – teljesen lekenyerezte vele a közönséget. A zsűri állva tapsolt, Rami pedig kiengedte azt a bizonyos füttyöt is, amit még A Nagy Duettben mutatott, hogy tud. Egy szó, mint száz: a produkció meghozta a kívánt hatást, és a Treasure közben izzott a levegő a stúdióban. De mögötte rejlő könnyekre és a mély lelki sebekre senki nem számított…
Liptai Claudia meg is jegyezte, ő is pontosan így érezte magát végig a produkció közben, tombolt benne az energia, és fütyült volna, ha tudná, hogyan kell.
„Hol a fenében volt ez a csípő ennyi héten keresztül? Komolyan, ez döbbenetes! Én most összeszedem az összes tízesemet és odaadom neked. (…) Ez mindent elvitt, ez mindent elfeledtetett, és azt gondolom, hogy ez neked annyira jól áll! Volt egy pillanat, amikor elvesztetted kicsit a koreográfiát, de az volt a legkedvesebb és legfelszabadítóbb, mert élvezted ezt az egészet, és érezhető volt, hogy valahogy neked ezek nagyon jól állnak, csak valami gát van benned, nem engedsz kinyitni, saját magadnak se, túl komolyan veszed néha magad, pedig ez tökéletes produkció volt! Túlmutat azon a Freddie-n, akit eddig ismertünk” – fogalmazott őszintén Claudia.
Raminak is egyedi élmény volt Freddie produkciója, ki is fejezte: „Olyan dolog történt itt a Sztárban Sztárban, ami még soha! Hajós Andris felkért táncolni! Táncolni akart a produkció alatt! Ülve… persze, ülve. (…) De végig azt vártam, hogy gyere ki, és kérj fel minket is táncolni, hogy mi is részesei legyünk ennek az egész őrületnek. Én már láttalak ilyen felszabadultnak, amikor Csonka Andrást elevenítetted meg itt a színpadon, de most az a csípő még jobban ringott, és olyan laza voltál, hogy konkrétan szétestél, és ez hatott ránk, konkrétan átütött. És ez az a pillanat, amit Stohl Andris mondott, hogy mi lesz akkor, ha jön egy olyan produkció, ami leviszi a fejünket, letolja a hajunkat? És jött egy produkció! A fránya szabály miatt nem adhatok már tízest, de nem is érdekel, mert a nézők szavazni fognak rád, mert olyan brutálisan jó vagy!”
Stohl András részletekbe menően áradozott: „Freddie, megmondom őszintén, te vagy az a figura ebben a műsorban, akitől tartok, hogy mi lesz, amikor jössz. Mert nem tudom, hogy mondjam el, hogy ne bántódj meg, ne omolj össze azoktól a dolgoktól, amiket mi itt mondunk, esetleg ha nem mondunk jót. És ez nekünk nehéz, hidd el, mert nehéz bántani valakit, idézőjelben. És rajtad látszik, hogy bánt az, ha mi rosszat mondunk. De hidd el, hogy egy színházban a rendező sosem azért mond instrukciót, mert éppen az a kedve, hogy bántson, hanem azért, hogy a másik jobb legyen. Tehát soha nincs a személyed ellen semmi sem címezve. (…) És amikor megláttam ezt a Bruno Marsot, azt gondoltam, mi az istent fogok én mondani neki, mert nem létezik, hogy ez a fiú ezt élvezze, laza legyen és ne legyen az, amiről az eddig beszéltünk. És az első hangot, ahogy meghallottam, ráadásul az első mozdulat (…), apám, elkezdtél táncolni, és én azok közé tartoztam, akik nem ülve táncoltak, hanem felálltam, és veled együtt állva táncoltam. Annyira élveztem ezt a produkciót, hogy el nem tudom mondani! Annyira élveztem, hogy leesett a kő a szívemről, hogy végre boldogan mondhatom azt: hol volt eddig ez a csávó?! Nem tudom, miért, hogy mi volt az, ami meghozott, a zene, a funky, nem tudom mi, de én tudod mit imádtam? Kinyújtottad a nyelvedet közben! Freddie kinyújtotta a nyelvét produkció közben! Tudod, hogy ehhez mi kell? Hogy egy ilyen kontrollált csávó ezt megtegye? Ehhez az kell, hogy teljesen benne legyen, és a fajta kontrollált, mindig pontos Freddie borzalmasan élvezze! (…) Öcsém, elvitted az egészet. Gyönyörű volt a mai este nekem. Lehet azért mondom, mert boldog vagyok, hogy mondhatom, de a mai este legjobb produkcióját láttam!”
Bár kollégái már mindent elmondtak, Hajós András annyit még hozzáfűzött: „Én nem vagyok azzal vádolható, hogy csinálom a showt a népszerűségért, de kiszakítottad belőlem, az első hangoddal és az első megmozdulásoddal, hogy teljesen kivetkőztem az általam szeretett önmagamból. (…) Egy olyan csibészség, (…) vagányság, egy olyasmi volt benned, ami teljesen elfeledtette azt, hogy az a hang most utánozható-e egyáltalán – szerintem ő nem tudja magát utánozni, olyan zseni. De még az is megvolt. És azt láttam meg benned, hogy te ezt érzed, ennek a lényegét érzed, és arra gondoltam, hogy mi van, ha te elkezdenéd nem szégyellni a színpadon, hogy szép vagy, hogy szexi vagy, hogy férfi vagy. És tudjuk, hogy amellett jó énekes vagy, kedves, intelligens fiú vagy. De ezt lehet használni. Ez nem ciki. Nem kell neked lefojtani magadba ezt a férfi kisugárzást. Hanem erre föl kell ülni, és még ehhez képest pluszban lehetsz jó énekes, intelligens, satöbbi. És ezt ma eltaláltad. És hát látod, milyen hatása van”.
A zsűri szavai valamit felszakítottak Freddie-ben… Az énekes az érzéseivel küszködve reagált az építő kritikára, és szó szerint nyelve a könnyeit kételkedett magában, hogy végig tudja-e mondani.
„Egész életemben, nem értem, hogy miért, az önszeretetemmel mindig volt valami probléma. És az, amit ti éreztek, ezt én nem akarom. (…) Én itt idegenben vagyok. És most megtaláltam valamit, hogy az önszereteten kell dolgoznom, amit elkezdtem, csak meg kell értenem mindig a problémát. És talán most már megleszek. Az elmúlt két hétben éreztem valamit, hogy jön valami, ami megszületik bennem. És ez a tökéletességre való törekvés, amit nem lehet megtenni, de ezt hiába mondják, ez nem egy csettintés, mi is tudjuk, hogy nem lehet, de attól még ott van. És minden héten úgy kell elkezdeni dolgozni, hogy tudom, hogy nem leszek elégedett magammal. Most sem voltam, a próbán jobb volt. Mindent próbáltam beletenni abba, hogy mennyire jó ez a dal, meg ez a srác mennyire szuperszerű, és tudom, hogy nem lehet lehozni, főleg egyszerre nekem, mert a negyvenedik másodpercben megfulladok. De az, hogy ezt most felismertem, és akkor eljön négy nappal később, és ilyen reakciót kapok, hogy én ezért vagyok itt, nem azért, hogy ezt megnyerjem, hanem azért, hogy ezt a sz@rt megoldjam magamon, úgyhogy köszönöm!”.
Az énekes őszinte vallomása nemcsak őt indította meg, hanem a zsűritagokat is. A felesége pedig, aki a nézőtéren szurkolt neki, szintén elsírta magát Freddie fájdalmától.
