Asztalhoz ragadó poharak és generációkon átívelő történetek: Paulina legújabb dala egy olyan érzést és igazságot fogalmaz meg, amire talán nagyobb szükségünk van, mint gondolnánk.
Ahogy ez már korábban előfordult Paulinával, ezúttal is egy tisztán szép és emberi pillanat indított el benne valamit, amiből aztán dal született.
„A nagymamánál tett szokásos látogatásaim egyikén ültünk az asztalnál és hallgattam a történeteit. Néztem, ahogyan csillogó szemekkel mesél harminc, ötven évvel ezelőtti sztorikat, és megfogalmazódott bennem, milyen szép ez az egész: nem is igazán róla szól a dal, hanem arról, hogy az életünk a boldogsággal teli és a fájdalomtól nehéz történeteinkből áll” – fogalmazott Paulina.
„Valóban a nagymamám mondta, hogy »Kicsim, annyira kell, hogy ne az ész vigye el az életed, mert attól lesz vérszegény«, és valami ilyesmit akartam megfogni ebben a dalban. Még a hideg is kirázott, amikor rájöttem: mi döntjük el, mit mesélünk el, hogy mik lesznek a mi történeteink. Úgy kell élni, hogy amikor már olyan régóta ülsz egy asztalnál, hogy ragad a poharad alja, olyat tudj mesélni, ami neked és másoknak is adni tud” – tette hozzá.
A Ragada nem csak egy dal, hanem egy érzés és igazság is egyben. Klip sem született hozzá, hiszen bárki hallgatja, mást és mást jelenthet neki, ezért Paulina sem szeretett volna egy határozott vizuális világot adni neki – mindenki azt tegye el belőle magának, amit csak szeretne, hogy annál a bizonyos asztalnál ülve eszünkbe jusson: csak így érdemes élni.
