Egy 2023-as tanulmány megdöbbentő módon először rögzítette egy ember agyi aktivitását a halál pillanatában, így a tudósok némi fényt deríthettek arra, mi történik valójában, amikor meghalunk.
Gyakran hallani, hogy az emberek ragyogó fényt látnak ilyenkor, újra találkoznak elhunyt szeretteikkel, vagy lepereg a szemük előtt az életük.
A tanulmány eredményei szerint a halál során az agyhullámok hasonlítanak azokhoz, amelyek álmodás, emlékezés és meditáció közben jelentkeznek, vagyis olyan tevékenységekhez, amelyek általában megnyugtatóak.
A Frontiers in Aging Neuroscience folyóiratban 2023-ban megjelent tanulmány kimutatta, hogy az agy „aktív és koordinált maradhat a halálba való átmenet alatt és után is” és egy „előre beprogramozott befejezéssel” reagál.
Ez a felfedezés egy 87 éves epilepsziás betegtől származik, akinek agyi aktivitását EEG-vel figyelték, hogy nyomon kövessék a rohamokat. A megfigyelés során azonban a beteg szívrohamot kapott és meghalt, ami soha nem látott adatokat eredményezett.
Dr. Ajmal Zemmar idegsebész és a tanulmány vezető szerzője a következőképpen magyarázta az eredményeket. „Változásokat tapasztaltunk egy bizonyos idegimpulzus-sávban, az úgynevezett gamma-impulzusokban, de más sávokban is, például a delta-, teta-, alfa- és béta-impulzusokban.”
A gamma, théta, alfa és béta agyhullámok az álmodáshoz, az emlékekhez és az információfeldolgozáshoz kapcsolódnak, amelyek együttesen előidézhetik azt a jelenséget, amelynek során a haldokló lelki szemei előtt lepereg az élete.
A delta hullámok ezzel szemben a mély alváshoz és bizonyos tudatállapotokhoz kapcsolódnak.
„Az agy halála előtt az utolsó pillanatokban felidézheti az élet fontos eseményeit, hasonlóan ahhoz, amit a halálközeli élmények során tapasztaltak” – mondja Dr. Zemmar. „Ezek az eredmények megkérdőjelezik azt a megközelítést, hogy pontosan mikor ér véget az élet, és fontos kérdéseket vetnek fel, például a szervadományozás időzítésével kapcsolatban.”
Bár a tanulmány meglehetősen hihetetlen eredményekhez vezetett, fontos megjegyezni, hogy egyetlen beteg adataira alapozott, akinek ráadásul epilepsziás rohamai voltak, ezért további kutatásokra van szükség a témában.
Dr. Zemmar mégis azt reméli, hogy a kutatási eredmények némi vigaszt nyújthatnak azoknak, akik elveszítettek valakit.
„Bár szeretteink szeme csukva van, és készen állnak arra, hogy elhagyjanak minket, az agyukban talán visszajátszódnak életük legszebb pillanatai” – mondja a kutató.
