Bronnie Ware 8 éven át dolgozott otthoni ápolóként haldokló emberek mellett. Az emberek, akikkel dolgozott, tudták, hogy súlyos betegek, és legtöbben életük utolsó heteiben voltak.
Ware legfontosabb szerepe nem a fizikai segítségnyújtásban rejlett, hanem az érzelmiben. Ott volt a betegek mellett, meghallgatta őket, és tapasztalatait később egy könyvben is összefoglalta. Utolsó napjaikban sok páciense osztotta meg vele, mi az, amit megbánt az életben.
Bronnie Ware szerint a leggyakoribb dolog, amit hallott, a következő volt: „Bárcsak lett volna bátorságom ahhoz, hogy önmagamhoz hű életet éljek, nem pedig olyat, amit mások elvárnak tőlem.”
„Nagyon fontos, hogy megpróbáljuk legalább néhány álmunkat tiszteletben tartani útközben, mielőtt túl késő lenne.” – írja Ware “The Top Five Regrets of the Dying” című könyvében. „Az egészség olyan szabadságot ad, amelyet nagyon kevesen vesznek észre, amíg már nem rendelkeznek vele.”
Tudatosítanunk kell magunkban, hogy az időnk véges, ezért mindennél jobban kell becsülnünk azt, hogy később ne kelljen szembenéznünk a megbánással. Ha a saját halandóságunk tudatában élünk, az alapvetően megváltoztatja, hogy mit értékelünk, és hogy használjuk fel az időnket.
Nyilvánvalóvá válik, mik azok a tevékenységek, amik valójában üresek és értéktelenek, még akkor is, ha a társadalom érvényesíti ezeket.
Tényleg számít a közösségi médiában megosztott bejegyzésre adott válasz? Számít-e, hogy milyen autót vezetsz? Számít-e, hogy egy baráti társaság kizár téged a társasági köréből? Ha beengednek maguk közé, tényleg velük akarod tölteni a drága idődet?
Ha teljes mértékben elfogadjuk azt a tényt, hogy nem fogunk örökké élni, fókuszba kerülhetnek a valódi értékek. Ha egyszer felismerjük, hogy az idő a legdrágább kincsünk, többé nem lesz szakadék aközött, amit szeretnénk, és amit valójában teszünk.
Nem kell életed végégig várnod, hogy megtudd, mi az, amit megbántál volna. Már ma változtathatsz a dolgokon. Egyszerűen kérdezd meg magadtól, mi az, amit ebben a pillanatban bánsz.
Ha azt kívánod, bárcsak több időt töltenél a kislányoddal, akkor valószínűleg évtizedek múlva is ugyanezt fogod bánni. Ha úgy érzed, nem kellett volna megelégedned a jelenlegi munkáddal, ami kényelmes ugyan, de nem jelent kihívást, és nincs benne fejlődési lehetőség, és ehelyett merned kellett volna valami nagyobbra törekedni, akkor valószínűleg életed végén is hasonlóképpen érzel majd.
A különbség azonban az, hogy itt és most, a jelenben van lehetőséged változtatni.
Egy másik fontos dolog, amire érdemes odafigyelni, hogy értékeljük azokat az embereket, akik az életünk részei.
Egy pszichológus például egyszerű gyakorlatot javasol, amivel jobban kimutathatjuk, mennyire fontosak számunkra a szeretteink.
A szakértő azt mondja, minden alkalommal, amikor elválunk valakitől, és elköszönünk tőle, úgy búcsúzzunk el tőle, mintha soha többé nem láthatnánk, kifejezve a hálánkat és a szeretetünket.
