Dr. Jeremy London szívsebész bevallotta, hogy egy szívinfarktus után teljesen újragondolta az életét.
A több mint 25 év tapasztalattal rendelkező kardiovaszkuláris sebész őszintén beszélt arról, milyen figyelmeztető jeleket hagyott figyelmen kívül, mielőtt súlyos szívrohamot kapott.
Az amerikai Georgia államban praktizáló orvos jól ismeri ugyan a szívinfarktus tüneteit, de amikor saját magáról volt szó, ő sem vette komolyan a jeleket.
Három évvel ezelőtt, egy vadászatra készült a fiával, amikor már hetek óta érzett fáradtságot, energiahiányt és időnként enyhe, gyomorégéshez hasonló tüneteket – amiket azonban ártalmatlannak gondolt.
Aztán, miközben a legfiatalabb fiával egy vadlesben ült, hirtelen olyan erős mellkasi fájdalom tört rá, hogy térdre rogyott. Mint mondta, a fájdalom klasszikus szívizom-oxigénhiányra (ischaemiára) utalt.
Bár pontosan tudta, hogy baj van, mégsem kért azonnal segítséget: inkább hazavezetett a körülbelül egyórás úton. Otthon lepihent, bevett egy béta-blokkolót és egy aszpirint, mire a fájdalom enyhült.
Másnap azonban, amikor felment a lépcsőn, a szorító mellkasi fájdalom újra jelentkezett. Ekkor már komolyan vette a helyzetet, és felhívta egy kardiológus barátját.
Útban a rendelő felé ismét erős fájdalmat érzett. A vizsgálat után sürgősségi szívkatéterezést végeztek rajta, amely kimutatta, hogy a szívének egyik koszorúere 99%-ban el volt záródva.
Amikor az orvos a beavatkozás során átfűzte a vezetéket a szűkületen, Dr. London extrém fájdalmat érzett, és altatásra volt szükség.
Egy YouTube-videóban így magyarázta a folyamatot:
„A sztent beültetésekor egy vékony vezetőt fűznek át az elzáródáson, majd ezen keresztül vezetik a ballont és a sztentet, amit aztán felfújnak. Amikor a drót – ami nagyjából három-négy hajszál vastagságú – áthaladt az elzáródáson, újra elviselhetetlen mellkasi fájdalmat éreztem.”
Erről szólt az orvosának is, és az EKG is jelezte, hogy az adott szívterületen nincs megfelelő véráramlás. „Ekkor az orvos gyorsan elaltatott, elvégezte a sztent beültetését, és szerencsére minden rendben lett – az ér újra átjárható volt.”
Dr. London szerint feleségének igaza volt, amikor „önzőnek” nevezte, amiért felismerte ugyan a tüneteket, de mégis figyelmen kívül hagyta őket.
„Az életem teljesen megváltozott” – mondta. „A dolgok, amik előző nap még fontosak voltak, egyszerűen lekerültek a listáról. Őszintén szólva, a listám nagyon rövid lett: azok az emberek maradtak rajta, akiket szeretek, és akik szeretnek engem – a családom, a barátaim. Ez lett a valódi prioritás.”
