Ha azt mondjuk, kényszerítő ellenőrzés, tudod miről beszélünk? Ha nem, akkor nem vagy egyedül. Bár a nők egyharmada olyan házasságban él, melyben a férj irányít, mindössze 1 nő a 3-ból képes felfogni, hogy valójában a családi erőszak egyik formájának az áldozata lett.
Olvasd el ezt is: Stephen Hawking halála előtt egy utolsó figyelmeztetést intézett az emberiséghez
Nem kell megüssenek, fizikailag bántalmazzanak. Elég, ha megfosztanak az akaratodtól, ha érzelmileg zsarolnak, vagy bábuként kezelnek. A 18 éves Chloe is megjárta már a poklot, neki 4 év kellett ahhoz, hogy tisztán lássa a helyzetet.
„Majdnem 14 éves voltam, mikor megismertem Domot. Ő három évvel volt idősebb nálam, néhány órányira lakott tőlem, Birminghamben. Online botlottunk egymásba, a Twitteren, és nagyjából 7-8 hónapja voltunk együtt, holott személyesen még sosem találkoztunk. Nagyon aranyos, helyes srác volt, és jó érzés volt vele beszélgetni, mert eléggé elszigetelt életet éltem.
Aztán lebetegedtem, és kórházba kerültem egy időre. Alig volt internet-hozzáférésem, így nehéz volt kapcsolatba lépnem vele, ezért inkább szakítottam. Nem tartottam nagy dolognak, hisz még nem is találkoztunk, de ő nagyon rosszul fogadta, és keményen bepöccent. A legcsúnyább szavakat vágta a fejemhez, azzal vádolt, hogy tönkretettem az életét, mivelhogy ő azt hitte, örökké együtt leszünk. Rosszul estek a szavai, de nem igazán hatottak meg. Ő volt az első pasim, szóval nem volt tapasztalatom, ilyenkor mi normális és mi nem.
» Dubajba ment tanárnőnek, hogy milliárdosok gyerekeit korrepetálja: „3 ezer dollárt kaptam, hogy megoldjam a gyerek házi feladatát”
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» „A vőlegényem két nappal a lánykérés után lefújta az esküvőt, amikor megtudtam miért, összeomlott a családom”
» A gondolatok, amelyeket az Univerzumnak küldesz, elkerülhetetlenül visszatérnek hozzád
Közben lenyugodott, és újra barátok lettünk. Kellett pár hónap, míg készen álltam arra, hogy élőben is találkozzunk. Minden jól alakult. Felváltva jártunk egymáshoz, és ott töltöttük a hétvégét. A szüleim is nagyon megkedvelték. Aztán egyszer csak megváltozott minden. Uralkodó és manipulatív lett. Mindez lassan történt, észre sem vettem, mire megy ki a játék, azt hittem, rossz napja van, és csak simán veszekszünk, mint minden pár. De valójában neki semmi nem volt jó, ahogy volt, mindig kapott kifogást, és mindig megtalálta a kákán a csomót, még ha nem is létezett. Én pedig igyekeztem a kedvében járni, csak hogy fel ne dühítsem.
Fokozatosan elszigetelődtem a barátaimtól, és már csak őt láttam magam előtt. Úgy éreztem, nekem csak ő van, neki meg én, ő az egyetlen, aki megért, ezért is hagytam neki, hogy folytassa a játékát. Persze akkor még tudatlan és vak voltam. De a dolgok rosszabbra fordultak: Dom többször is kárt tett magában. Azt mondta, azért csinálja, mert nagyon boldogtalan, máskor meg miattam, mert én tehetek mindenről. Folyton a fejemhez vágta a szakítást, hogy őt az tette rossz emberré. Én pedig megsajnáltam, és mivel szüksége volt rám, nem volt szívem elhagyni.
Aztán eljött az utolsó fordulat, amikor engem akart bántani. Azzal fenyegetett, hogy megöl. Bemagyarázta, hogy megcsalom őt, és csak ezen kattogott, illetve azon, hogy bárhová menekülnék, biztosan megtalál, és akkor vége az életemnek. Ez nyitotta fel a szememet. Kutattam kicsit, és rájöttem, egy kapcsolatnak nem ilyennek kell lennie. Valósággal rettegtem tőle. A rendőrségen is panaszt tettem, de mivel nem volt bizonyítékom ellene, semmit sem tehettek értem.
Szakítottunk. A fenyegetései viszont online is folytatódtak. Ekkor ismét elmentem a rendőrségre, és írásos bizonyítékot felmutatva, zaklatás vádjával Domot letartóztatták. Öt évet kapott, ami alatt szerencsére nem tudott kapcsolatba lépni velem. Megúsztam. A gondolataim viszont máshol kalandoznak… Mi lett volna, ha összeköltözünk? Vajon tényleg megtette volna? Még így sem kizárt, hogy túl vagyunk rajta. De mindenképp örülök, hogy időben kinyílt a szemem, és rájöttem, hogy amit ő művel, az helytelen.
Azóta továbbléptem, élem az életem. Te pedig, ha hozzám hasonló cipőben jársz: beszélj valakivel! Legyen az barát, családtag, vagy a hatóságok. Lényeg, hogy tedd szóvá, mert ez nem normális. Nemcsak a fizikai erőszak képes rombolni, hanem az érzelmi is. Egyikre sincs mentség.”
A levél írója nem vállalta az igazi nevét, az anonimitás fenntartása érdekében.
Forrás: Cosmopolitan
