Harminc Celsius-fok száraz, árnyékos időben és harminc fok egy fülledt, szélcsendes délutánon két teljesen eltérő testi élmény lehet. A hőmérő azonos értéket mutat, a szervezet hűtőrendszere mégsem azonos hatékonysággal működik.
Az emberi test izzadással próbálja leadni a felesleges hőt. A hűtést nem önmagában a bőrön megjelenő víz végzi, hanem annak elpárolgása. A folyadék gőzzé alakulásához energia szükséges, amelyet részben a bőr felszínéről von el.
Száraz levegőben az izzadság gyorsabban párolog. Magas páratartalomnál a levegő már sok vízgőzt tartalmaz, így lassabban képes további nedvességet felvenni. Az izzadság a bőrön marad vagy lecsorog, miközben a hűtőhatás csökken.
Ezért lehet valaki csuromvizes úgy, hogy közben a testhőmérséklete tovább emelkedik.
A hőérzet nemcsak hőmérsékletből áll
A hőindex a levegő hőmérsékletét és relatív páratartalmát kapcsolja össze. Arra ad becslést, hogyan terheli a meleg az emberi szervezetet árnyékos, gyenge széllel jellemezhető környezetben.
Közvetlen napsütésben a tényleges terhelés nagyobb lehet. A nap nemcsak a levegőt, hanem közvetlenül a bőrt, a ruhát és a környező felületeket is melegíti. Egy sötét burkolat vagy fal további hősugárzást adhat le.
A kültéri munkavégzés és sportolás kockázatának megítélésére a WBGT-mutató részletesebb képet adhat. Ez a hőmérséklet és páratartalom mellett a napsugárzást és a légmozgást is figyelembe veszi. Egy árnyékos parkban és egy napsütötte építkezésen ezért eltérő lehet a veszély még azonos meteorológiai hőmérséklet mellett is.
Az éjszakai pára megakadályozhatja a pihenést
A szervezet számára nemcsak a nappali csúcshőmérséklet számít. Ha az éjszaka meleg és párás marad, az alvás töredezetté válhat, a test pedig nem tud megfelelően regenerálódni. A több napon át tartó hőterhelés fokozatosan halmozódhat.
Különösen veszélyeztetettek az idősek, a kisgyermekek, a várandósok, a szív- és érrendszeri vagy légzőszervi betegséggel élők, valamint azok, akik fizikai munkát végeznek a szabadban. Egyes gyógyszerek befolyásolhatják a folyadékháztartást vagy a hőszabályozást; ilyen esetben az egyéni tanácsot orvostól vagy gyógyszerésztől kell kérni.
A hőkimerülés figyelmeztető tünete lehet a fejfájás, szédülés, hányinger, gyengeség, ingerlékenység, erős szomjúság és bőséges izzadás. Zavartság, ájulás, görcs, nagyon magas testhőmérséklet vagy romló tudatállapot esetén sürgős segítség szükséges, mert ezek hőguta jelei lehetnek.
A folyadékpótlás mellett az árnyék, a légmozgás, a fizikai terhelés csökkentése és a hűvösebb helyiség keresése segíthet. A ventilátor javíthatja a párolgást, nagyon magas hőmérsékletnél viszont már nem helyettesíti a tényleges hűtést.
