Van barát, akit akkor hívunk fel, amikor segítségre van szükségünk. Van, akivel egy kávé mellett öt perc alatt elfelejtjük az egész heti feszültséget. És van az az ember, akinek nem kell hosszasan magyaráznunk, miért vagyunk csendesebbek a szokásosnál, mert már a hangunkból érzi, hogy valami nincs rendben.
Gyakran úgy beszélünk a barátságról, mintha mindenkinek szüksége lenne egyetlen „igazi” barátra, aki egyszerre bizalmas, támasz, szórakoztató társ, tanácsadó és állandó szövetséges. Ez az elvárás szép, de nem mindig reális.
Más-más emberek más-más oldalunkhoz kapcsolódnak. Ettől egyik kapcsolat sem feltétlenül értékesebb vagy kevésbé valódi. Lehet, hogy éppen akkor válik teljesebbé a társas életünk, amikor már nem várjuk el egyetlen embertől, hogy minden érzelmi szükségletünket betöltse.
A felnőttkori barátságokat vizsgáló kutatások szerint nem egyszerűen a barátok száma számít. A kapcsolat minősége, az együtt töltött idő, az autonómia kölcsönös tisztelete és az, hogy a másik hogyan reagál örömeinkre, mind összefügghetnek a jóllétünkkel. Egy 38 kutatást feldolgozó tudományos áttekintés arra jutott, hogy a jó minőségű barátságok és a barátokkal való rendszeres kapcsolattartás általában pozitívan kapcsolódnak a felnőttek jóllétéhez.
A barát, akire a hétköznapokban számíthatsz
Ő az, akit felhívhatsz, amikor lerobbant az autód, segítség kell a költözéshez, vagy nem tudod, hogyan intézz el egy bonyolult ügyet. Talán nem beszéltek minden este a legmélyebb érzéseitekről, de tudod, hogy amit megígér, azt megteszi.
Az ilyen kapcsolatot könnyű pusztán praktikus barátságnak tekinteni, pedig a megbízhatóság önmagában is az érzelmi biztonság egyik formája.
Azt üzeni: „Nem kell mindent egyedül megoldanod.”
Az életünk jelentős része nem nagy lelki válságokból, hanem hétköznapi terhekből áll. Határidőkből, betegségekből, szervezésből, váratlan kiadásokból és abból, hogy néha egyszerűen elfogy az erőnk.
Ilyenkor az a barát, aki nem csak együtt érez velünk, hanem konkrét segítséget is nyújt, különösen fontossá válhat.
Ez a kapcsolat csak akkor marad egészséges, ha a támogatás nem egyirányú. Ha mindig ugyanaz az ember kér, a másik pedig mindig ad, idővel barátság helyett szolgáltatássá válhat. Nem kell minden segítséget azonnal viszonozni, de mindkét félnek éreznie kell, hogy szükség esetén ő is számíthat a másikra.
A barát, akivel újra könnyűnek érzed magad
Ő az, akivel sokat nevetsz. Nem feltétlenül ismeri minden családi történetedet, és lehet, hogy soha nem beszéltetek órákon át a gyerekkori sebeitekről. Mégis jó vele lenni.
Közös érdeklődés, sport, utazás, zene, munkahelyi humor vagy egy régi közösség köthet össze benneteket. A kapcsolat legfontosabb ereje az öröm.
Felnőttként könnyen úgy érezhetjük, hogy minden kapcsolatnak mélynek, hasznosnak vagy fejlődést szolgálónak kell lennie. Pedig az önfeledt együttlét nem felszínesség.
Az a barát, akivel néhány órára elfelejtjük a kötelezettségeinket, fontos érzelmi teret nyithat az életünkben. Mellette nem kell mindig megoldani valamit, elemezni a múltat vagy terveket készíteni. Elég jelen lenni.
A Harvard több évtizedes felnőttfejlődési vizsgálatának egyik legfontosabb tanulsága, hogy a meleg, támogató emberi kapcsolatok szorosan összekapcsolódnak a testi-lelki jólléttel. A kutatók szerint kapcsolataink „szociális edzettsége” ugyanúgy rendszeres figyelmet igényel, mint a fizikai állapotunk.
Az örömre épülő barátságok ebben azért fontosak, mert emlékeztetnek arra, hogy nem csupán feladatokat végző felnőttek vagyunk. Van bennünk kíváncsiság, játékosság és spontaneitás is.
A barát, aki előtt nem kell szerepet játszanod
Kevés embernek mutatjuk meg azt az oldalunkat, amelyik bizonytalan, irigy, dühös, csalódott vagy éppen elveszett. A legtöbb kapcsolatban valamennyire szerkesztjük magunkat. Nem hazudunk, csak kiválasztjuk, mit mutatunk meg.
A mély barátságban egyre kevesebb szükség van erre a szerkesztésre.
Ez az ember nemcsak a sikereinket ismeri. Látta már, amikor rossz döntést hoztunk, megbántottunk valakit, kudarcot vallottunk vagy saját magunknak sem mertük bevallani az igazat.
Mégsem fordult el.
Nem azért, mert mindennel egyetért, hanem mert a hibáinknál teljesebb képet lát rólunk. Képes együttérezni velünk, de akkor is szól, amikor szerinte rossz irányba tartunk.
Az ókori filozófus Arisztotelész három alapot különített el, amelyre egy barátság épülhet: hasznosságra, közös örömre vagy a másik ember jellemének megbecsülésére. A legmélyebb formának azt tartotta, amikor a barátok nem elsősorban azért kötődnek, amit kapnak egymástól, hanem azért, akik valójában.
Egy ilyen kapcsolatban nem kell folyamatosan érdekesnek, sikeresnek vagy erősnek lennünk. A csend sem válik kínossá, és a nézeteltérés sem feltétlenül fenyegeti a kötődést.
Nem biztos, hogy mindhárom szerepet ugyanaz tölti be
Előfordulhat, hogy a gyerekkori barátoddal mélyen értitek egymást, de teljesen más életet éltek, ezért ritkán találkoztok. Egy kollégáddal naponta nevettek, de a magánéletetekről alig beszéltek. Egy szomszéd vagy sporttárs pedig mindig segít, amikor szükség van rá, mégsem neveznéd a legközelebbi bizalmasodnak.
Ezek a kapcsolatok nem feltétlenül versenyeznek egymással.
A nehézség inkább akkor kezdődik, amikor egy könnyed barátságtól mély érzelmi támogatást várunk, vagy egy bizalmastól azt, hogy minden programban és érdeklődési körben is társunk legyen.
Nem minden barátság képes mindenre. Ettől még lehet valódi.
Sok csalódás megelőzhető, ha felismerjük, mire épül egy kapcsolat, és nem akarjuk erővel mássá alakítani.
A felnőttkori barátságokat már nem tartja össze a közös órarend
Gyerekként és fiatalon természetes módon találkozunk a barátainkkal. Egy osztályba járunk, ugyanabban a kollégiumban lakunk, együtt edzünk vagy ugyanazokra a helyekre járunk.
Felnőttként a közös keret eltűnik.
Munkahelyet váltunk, családot alapítunk, másik városba költözünk, és egyre több szervezés kell ahhoz, hogy ugyanabban az időpontban ráérjünk. Egy barátság ilyenkor nem feltétlenül azért gyengül meg, mert már nem fontos, hanem mert többé nem működik automatikusan.
A közelséget apró döntésekkel kell fenntartani:
- válaszolunk az üzenetre;
- időpontot keresünk a találkozásra;
- felhívjuk a másikat akkor is, amikor nincs különösebb baj;
- megjegyezzük, mi történik vele;
- és nem csak akkor jelentkezünk, amikor szükségünk van valamire.
A barátságok ritkán egyetlen nagy konfliktus miatt tűnnek el. Gyakrabban sok apró halasztásból lesz távolság.
Nem a barátok száma dönti el, mennyire vagy szerethető
A közösségi média könnyen azt az érzést kelti, hogy mások állandóan társaságban vannak. Születésnapok, vacsorák, utazások és nagy baráti csoportok jelennek meg a képernyőn, miközben a saját kapcsolataink esetleg szerényebbnek tűnnek.
A valódi közelség nem feltétlenül látványos.
Lehet, hogy csak néhány ember van az életedben, de tudod, kinek telefonálhatsz hajnalban. Van, akivel felszabadultan nevetsz, és van, akinek elmondhatod azt is, amit mások előtt szégyellsz.
Nem kell minden szerepre külön embert találnod, és az sem kudarc, ha jelenleg valamelyik típusú kapcsolat hiányzik. A fontosabb kérdés az, hogy észreveszed-e, milyen barátságokra támaszkodhatsz már most, és melyik kapcsolatot lenne érdemes újra több figyelemmel gondoznod.
