Szinte minden otthonban akad egy fiók, egy doboz vagy egy szekrény, amely tele van olyan tárgyakkal, amelyekhez évek óta senki sem nyúlt. Régi kábelek, megkopott ruhák, megsárgult papírok vagy emléktárgyak sorakoznak bennük, miközben tulajdonosuk újra és újra ugyanazzal indokolja a megőrzésüket: „még egyszer szükségem lesz rá” – írja a Blic.
A pszichológusok szerint ez a jelenség sokkal többről szól, mint egyszerű rendetlenségről vagy halogatásról. A háttérben gyakran mélyebb érzelmi kötődések és belső bizonytalanságok húzódnak meg.
Nem a tárgyhoz, hanem az érzésekhez ragaszkodunk
A szakértők szerint a régi holmik sok esetben érzelmi kapaszkodóvá válnak. Nem feltétlenül a használati értékük miatt őrizzük meg őket, hanem azért, mert emlékeket, fontos életszakaszokat vagy beteljesületlen reményeket idéznek fel.
Egy régi póló, egy megsárgult fénykép vagy egy régóta félretett ajándék sokkal többet jelenthet annál, mint amit első pillantásra látunk. Ezek a tárgyak gyakran egy személyhez, egy korszakhoz vagy egy olyan élményhez kapcsolódnak, amelyet nem szeretnénk elengedni.
Háromféle ember őrzi a legtöbb felesleges tárgyat
A pszichológusok szerint azok között, akik nehezen válnak meg régi holmijaiktól, három jellegzetes viselkedési minta figyelhető meg.
1. Az emlékőrzők
Az első csoportba azok tartoznak, akik erősen kötődnek a múlt emlékeihez. Számukra egy régi fénykép, egy koncertjegy vagy egy ajándéktárgy nem egyszerű használati eszköz, hanem egy fontos élethelyzet kézzelfogható emléke.
Ezeknek a tárgyaknak a kidobása sokszor olyan érzést kelthet bennük, mintha egy darabot veszítenének saját történetükből.
2. Az előrelátók
A második csoport tagjai gyakran ismételgetik, hogy „talán egyszer még szükségem lesz rá”. Őket elsősorban a hiánytól való félelem vezérli.
Régi kábeleket, edényeket, újságokat vagy különféle használati tárgyakat őriznek meg arra az esetre, ha egy bizonytalan jövőben még jól jöhetnének. Sokszor olyan dolgokról van szó, amelyeket hosszú évek óta egyszer sem használtak.
3. Az identitásvásárlók
A harmadik csoportba azok tartoznak, akik olyan tárgyakat őriznek, amelyek egy korábbi céljukat vagy elképzelt jövőbeli önmagukat jelképezik.
Ide tartozhatnak a kisebb méretű ruhák, amelyeket majd fogyás után szeretnének viselni, a megvásárolt, de soha ki nem olvasott könyvek vagy a kihasználatlan sporteszközök.
Ezek elengedése sokszor nem magáról a tárgyról szól, hanem annak elfogadásáról, hogy bizonyos tervek vagy elképzelések már megváltoztak.
A rendetlenség a lelkiállapotra is hatással lehet
Pszichológiai kutatások szerint a túlzsúfolt lakókörnyezet növelheti a stresszérzetet, megnehezítheti a koncentrációt, és hozzájárulhat a mentális fáradtság kialakulásához.
A vizsgálatok összefüggést találtak a rendezetlen környezet és a magasabb stresszhormonszint, valamint a fokozott szorongás között is.
Éppen ezért a szakértők szerint az élettér átláthatóbbá tétele nem csupán esztétikai kérdés, hanem a mindennapi közérzetre is kedvező hatással lehet.
Egyetlen kérdés segíthet a döntésben
A pszichológusok azt tanácsolják, hogy a tárgyak megőrzéséről ne a feltételezett jövő alapján döntsünk.
A „Lehet, hogy egyszer még szükségem lesz rá?” kérdés helyett érdemes inkább azt feltenni magunknak: „Hasznomra volt az elmúlt évben?”
Ha a válasz nem, és az adott tárgynak nincs valódi érzelmi jelentősége vagy gyakorlati szerepe, akkor érdemes megfontolni, hogy elajándékozzuk, újrahasznosítsuk vagy megváljunk tőle.
A szakértők szerint a lakás tudatos rendezése nemcsak több helyet teremthet, hanem segíthet csökkenteni a mentális túlterheltség érzését is, miközben nyugodtabb és rendezettebb környezetet alakíthatunk ki.
