Hölgyek és férfi honfitársak. Létezik szerelmi életünkben egy olyan fogalom, amivel igencsak nehéz megbirkózni. Bizonyosan vannak, akik a fogalomhoz kapcsolódó magatartásformák és íratlan szabályok gyakorlott mestereinek, vagy kadétjainak tartják magukat, mégsem annyira egyszerű erről átfogóan írni. Ez lenne a “nyitott kapcsolat”.
A párkapcsolat, mint minden nyelvben, valamilyen egymáshoz tartozást jelent, ami sok esetben világosan közölt, máskor meg kimondatlanul is nyilvánvaló megszorításokkal, törvényekkel és tiltásokkal párosul. Ez a hordaléka, nem szorul magyarázatra.
Másrészt viszont, a kapcsolat bontása, ideálisnak mondható esetben, fájdalommal (sokkal inkább lelki, de nem ritkán testi), hiányérzettel és egyénenként változó frusztrációval jár. Ezt a tudomány egyszerű boldogság-hormon hiánynak fémjelzi, ami abból fakad, hogy míg a szóban forgó személlyel vagyunk, boldognak érezzük magunkat, mert az egyszerű lénye, tettei és ragaszkodása ezt szabadítja fel a szervezetünkben – tehetetlenné téve sok esetben agyunk ésszerű döntésekért felelős területeit. Tehát a kapcsolat bontása azért esik rosszul, mert megszűnik a világosan közölt, esetleg kimondatlanul is nyilvánvaló megszorítások, törvények és tiltások betartásából fakadó bizalom és stabilitás, tovább lépve a boldogság.
Erre alapozva próbáltam körüljárni a nyitott kapcsolat kérdését. Ez esetben nem beszélhetünk sem tiltásokról, sem törvényekről, sem megszorításokról. Egyszerűen ezek nem léteznek, tehát nincs belőlük fakadó stabilitás és biztonság. A boldogság viszont nem csak ebből ered, lehet egyszerű, testi együttlétből fakadó boldogság is. A személyek megtehetik mindazt, ami egy párkapcsolatban nem engedélyezett, de mégis boldogak! Talán éppen ettől?
Tovább lépve ott vannak az emberi személyiségek. Tapasztaltunk már olyant, hogy a személy, mint egyedülálló egyén, nagyon is szimpatikus volt számunkra, de a kapcsolatban már összeférhetetlenek voltunk. Sajnos megesik és nehéz előre látni. Az emberi sokszínűség szépsége pedig éppen az, hogy szinte mindenki megtalálja előbb-utóbb a sajátjával kompatibilis személyiséget.
De mit tehet két, teljes mértékben domináns személy, akik összeférhetetlenek kapcsolatban, de rendkívűl vonzódnak egymáshoz? (Zárójelben tényként megemlíthető, hogy a rendkívül domináns és a kevésbé törtető típusú emberek azok, akik a párkapcsolatok terén a legkevesebb sikerélményt tapasztalják. És itt most kapcsolatról beszélek és nem egyszerű, egy éjszakás együttlétről!) A megoldás ilyen esetben nyílván a nyitott kapcsolat, vagyis legyünk együtt, ha meglátjuk egymást, a többit meg seperjük a szőnyeg alá. Ez tényleg működik?
Úgy gondolom, hogy ez csak azért van kapcsolatnak nyilvánítva, mert önmagában a “nyitott” szó nem jelent semmit. A kapcsolat viszont nagyon is, és a két fogalom egymás mellé téve ugyancsak nem jelent semmit – kapcsolatot semmiképp. Így lehet akár 5-10 “kapcsolatunk” is, párhuzamosan, mégsem fejlődik ki bennünk annyi komoly felelősségérzet, amit az élet megkövetel, még hosszútávon sem.
De miért létezik? Miért van rá szükség?
Bévé
