Jó kérdés… A világunk ugyanis nagyon megváltozott. Egymásra gyanakodunk, egymást vádoljuk mindenféle apróságért is, és van még egy rossz szokásunk: hajlamosak vagyunk elfeledni a lényeget. Azt, hogy a legfontosabb dolog, ami egy nő és egy férfi között végbemegy, az a szerelem.
Egyesek nemek közti harcról beszélnek. Ennek a szókapcsolatnak csak akkor van értelme, ha mindkét fél erős, és apró különbségek állnak fenn közöttük. Abban az esetben viszont nem helytálló, ha a felek egyenrangúak egymással. És a szerelem ezt teszi: egyenrangúvá teszi a nőt a férfival, hiába vannak ma is olyan társadalmak, ahol a nőknek nincs joguk! A szerelem az, ami a két felet egyenlővé teszi, ami leoldozza a páncélokat.
De képesek vagyunk-e manapság szeretni? Ismerjük-e még a szó valódi értelmét? Tudjuk-e még, hogyan is kell szeretni?
Igen, természetesen létezik még ma is szerelem. De, sajnos, ezt az érzést is behálózta már a modern világ mérgespókja, és a változásokkal együtt a szerelem is átértékelődött.
Ma túl nagy hévvel lobban lángra ez az érzés, és ezért épp oly gyorsan ki is alszik. A partnerek egyre kifinomultabb tapasztalatokra vágynak. A párkapcsolatokat pedig felaknázza a türelmetlenség.
Minél inkább körülvesz minket a szeretet, annál inkább csöppenünk bele a szakításokba, elválásokba, a feladásba. Ez pedig azt a benyomást kelti bennünk, hogy ma a szerelmet csak beszéljük, és nem megéljük.
Ha körültekintesz, te is azt figyelheted meg: egyedülálló nőkből több van, mint szabad férfiakból. Miért? Erre a legegyszerűbb magyarázat az, hogy a nőket jobban megviseli az érzelmi csalódás. Ők nehezebben felejtenek, és ritkábban kötnek kompromisszumot. Ezzel szemben, a férfiaknak rövidebb a memóriájuk az érzelmek terén, így könnyebben is továbblépnek, holott őket is legalább annyira lesújtotta a szakítás bánata, mint nő társaikat. Továbbá, a nők sokkal hűségesebbek, míg a férfiak hamarabb képesek lábra állni egy balul elsült kapcsolat után.
Legtöbb esetben, a nők az általuk kreált ideális férfira várnak: a gyermekkori vagy tinikori emlékek, a romantikus filmek, a szerelmes történetek „szőke hercege” alapján választanak partnert. A valóság azonban más, itt nem léteznek „szőke hercegek” és ideálok sem.
Végülis, egy dolog fontos: MERNI belevágni egy kapcsolatba, és ELHATÁROZNI benne is maradni. A szenvedély ugyanis mulandó, a vágy és az akarat viszont, hogy kitarts a másik mellett, csak rajtad áll! Függetlenül attól, hogy nő vagy-e vagy férfi…
