Úgy fest, hogy megvan a HIV-vírus ellenszere – legalábbis ez derült ki egy friss tanulmányból, amelynek eredményei megdöbbentették az ausztrál kutatókat. A szakemberek ugyanis egy új módszerre bukkantak, amely hatékonyan akadályozza a vírus elrejtőzését az emberi sejtekben, írja a The Guardian. Ez az mRNS technológián alapul, amely a Covid-19 világjárvány idején vált világszerte ismertté, és a Moderna, illetve a Pfizer/BioNTech által gyártott vakcinákban is megtalálható.
A HIV-vírusnak azon tulajdonsága, hogy bizonyos fehérvérsejtekben rejtőzik, az egyik legnagyobb kihívást jelentette a gyógymódot kereső tudósok számára, mivel a szervezetben létezik egy reaktiválható HIV-tartalék, amelyet sem az immunrendszer, sem a gyógyszerek nem képesek leküzdeni. Most azonban úgy tűnik, a melbourne-i Peter Doherty Intézet kutatói megtalálták a módját, hogy láthatóvá tegyék a rejtőzködő vírust, megnyitva ezzel az utat a teljes eltávolításához a szervezetből.
A Nature Communications folyóiratban megjelent cikkben a kutatóknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy az mRNS bejuttatható az HIV-vel fertőzött sejtekbe, ha egy speciálisan kialakított kis zsírbuborékba foglalják. Az mRNS ezután utasítja a sejteket, hogy tegyék láthatóvá a vírust. A felfedezésükkel történelmet írtak, amennyiben a módszer konkrét esetekben is működni fog.
Világszerte ugyanis közel 40 millió ember él HIV-vel, és egész életükben gyógyszereket kell szedniük annak érdekében, hogy ne alakuljanak ki tüneteik, és ne adják tovább a vírust. Sokak számára azonban a HIV továbbra is halálos – az UNAIDS adatai szerint 2023-ban például minden percben egy ember halt meg a fertőzésben.
Dr. Paula Cevaal, a Doherty Intézet kutatója és a tanulmány társszerzője szerint „korábban lehetetlennek tartották”, hogy az mRNS átjusson a HIV-et hordozó fehérvérsejtekbe, mivel ezek a sejtek nem veszik fel a lipid nanorészecskéket (zsírbuborékokat), amelyeket az mRNS szállítására használnak. A csapat azonban kifejlesztett egy új típusú nanorészecskét, amelyet a fertőzött sejtek már elfogadnak, és amelyet LNP-X névre keresztelték. „Reméljük, hogy ez az új nanorészecske-tervezés új utat nyithat a HIV gyógyításában” – nyilatkozta a szakember.
Kezdetben, amikor egy kollégája először mutatta be a teszt eredményeit, dr. Cevaal sem akart hinni a szemének. „Visszaküldtem a laborba, hogy ismételje meg a tesztet, és a következő héten ugyanolyan jó eredményekkel tért vissza. Így hát hinni kellett neki. És természetesen azóta sokszor, sokszor megismételtük a tesztet. Megdöbbentett a különbség – az, hogy előtte nem működött, és hirtelen működni kezdett. Senki sem tudta elhinni…” – fogalmazott a tudós.
Dr. Cevaal kiemelte, ezzel a munkájuk még nem ért véget. További kutatásokra lesz szükség, hogy megállapítsák, a vírus felfedése elegendő lesz-e ahhoz, hogy az immunrendszer elbánjon vele, vagy a technológiát más terápiákkal kell-e kombinálni, hogy a HIV végleg eltávozzon a szervezetből.
Egyelőre a kutatások laboratóriumi körülmények között zajlanak, és HIV-fertőzött betegektől származó sejteken végzik. Ahhoz, hogy a technológiát konkrét betegeken alkalmazzák, még hosszú út vezet, és sikeres állatkísérleteket, majd biztonsági vizsgálatokat kell végezni emberekkel, ami valószínűleg évekig is eltart, mielőtt a hatékonysági vizsgálatok megkezdődhetnek.
„A biomedicinában sok dolog nem jut el végül a klinikai gyakorlatba – ez a szomorú igazság; nem akarok szebb képet festeni, mint amilyen a valóság” – hangsúlyozta dr. Cevaal.
„De ami kifejezetten a HIV gyógyítását illeti, még soha nem láttam olyat, ami közel is olyan hatékony lenne, mint amit most látunk. Tehát ebből a szempontból nagyon bizakodóak vagyunk, hogy ha most már ilyen típusú reakciót látunk állatoknál, akkor végül embernél is elérhetjük ezt” – fejtette ki a tudós.
Mindemellett a felfedezés, amennyiben tényleg működni fog, túlmutat a HIV-en, és jóval szélesebb körű pozitív hatásai lehetnek, mivel a vérben található releváns fehérvérsejtek más betegségekben, többek között a rákban is szerepet játszanak – fűzte hozzá dr. Michael Roche, a Melbourne-i Egyetem kutatója és a tanulmány társszerzője.
A felfedezést dr. Jonathan Stoye, retrovirológus és a Francis Crick Intézet emeritus tudósa is elismerte, aki bár nem vett részt a tanulmányban, de megerősítette, a melbourne-i csapat által alkalmazott megközelítés jelentős előrelépésnek tűnik a vírus elpusztításáért folyó küzdelemben. Ettől eltekintve, szerinte is folytatni kell a kutatást annak érdekében, hogy megtalálják a módját, miként lehet a HIV-et végleg kiirtani az emberi szervezetből.
„Végül is ez egy nagy ismeretlen. A teljes tartályt el kell távolítani a sikerhez, vagy csak a legnagyobb részét? Ha a látens tartálynak csak 10%-a marad életben, az elegendő lesz-e új fertőzés kialakulásához? [A válaszokat] csak az idő fogja megadni. Ez azonban nem csökkenti a jelenlegi tanulmány jelentőségét, amely potenciálisan jelentős előrelépést jelent az mRNA terápiás célú szállításában a vérsejtekbe” – hangsúlyozta dr. Roche.
Vannak azonban, akik szkeptikusok a felfedezést illetően. Tomas Hanke professzor, az Oxfordi Egyetem Jenner Intézetének munkatársa például vitatta az elképzelést, hogy az mRNA fehérvérsejtekbe juttatása jelentős kihívást jelentett volna. Szerinte a remény, hogy ezzel a módszerrel az összes HIV-vel fertőzött sejt a szervezetben elérhetővé válik, „csupán álom”.
