A NATO-tagállamok diplomáciai köreiben nem váltott ki pánikot Donald Trump legutóbbi kijelentése, amelyben ismét felvetette az Egyesült Államok kilépésének lehetőségét a szövetségből. A háttérben azonban a megszokottnál összetettebb helyzet rajzolódik ki: miközben sokan rutinszerű politikai nyomásgyakorlásként értelmezik a kijelentéseket, mások továbbra sem tartják teljesen kizárhatónak a következményeket.
A NATO főtitkára, Mark Rutte a jövő héten Washingtonba látogat, ahol személyesen találkozik Trumppal. A látogatást hivatalosan régóta tervezett útként kommunikálják, de időzítése egybeesik az amerikai elnök újabb kemény hangvételű nyilatkozataival.
A CNN által idézett források szerint a szövetséges országok diplomatái nem tekintik rendkívülinek Trump kijelentéseit. Egy európai tisztviselő röviden így fogalmazott: „Már megszokott dolog”, utalva arra, hogy az amerikai elnök korábban is többször élt hasonló fenyegetésekkel.
Ennek ellenére a helyzetet nem kezelik teljes közönnyel. Több forrás hangsúlyozta, hogy Trump döntéshozatali stílusa gyors és kiszámíthatatlan lehet, ami miatt a diplomáciai csatornákon továbbra is jelen van egyfajta óvatos figyelem.
Egy magas rangú európai diplomata szerint Trump kijelentései részben stratégiai nyomásgyakorlásként értelmezhetők. Az amerikai elnök célja az lehet, hogy az európai szövetségeseket aktívabb szerepvállalásra ösztönözze az Ormuz-szoros biztonságának helyreállításában.
Más értelmezések szerint a kijelentések inkább Trump frusztrációját tükrözik. Több NATO-diplomata úgy látja, az elnök elégedetlensége abból fakad, hogy egyes szövetségesek nem támogatták az Egyesült Államokat az Irán elleni háború során, különösen a légtérhasználat és katonai bázisok biztosítása terén.
A március közepi telefonbeszélgetés során Trump világossá tette elégedetlenségét Mark Rutte felé, hangsúlyozva az Egyesült Államok ukrajnai szerepvállalását, és azt sugallva, hogy Washington akár visszavonhatja támogatását, ha a szövetségesek nem növelik elkötelezettségüket.
A feszült egyeztetést követően Rutte gyors lépésre szánta el magát: felszólította a NATO-tagállamokat egy közös nyilatkozat kiadására. Március 19-én az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és több más ország jelezte „hajlandóságát, hogy hozzájáruljon a megfelelő erőfeszítésekhez az Ormuz-szoros biztonságos átkelésének biztosítása érdekében”.
A kezdetben korlátozott támogatás azóta jelentősen bővült. Jelenleg legalább 35 ország jelezte részvételi szándékát a hajózási útvonal biztonságának fenntartásában.
A fejlemények azt mutatják, hogy a háttérben intenzív diplomáciai egyeztetések zajlanak, miközben a nyilvános kommunikációban a nyugalom dominál.
